A zenélő kút

A 18. század végén Székelyföldön született Bodor Péter, a zenélő kutak megálmodója. A környéken ezermester hírében álló Bodor oltárokat faragott, faliórát készített, vízi malmot tervezett, és Marosvásárhely piacterén felállította a csodaszámba menő, muzsikáló kutat.

A mester az 1810-es években egy kőkút kávájára egy kör alakú, fából készült építményt ácsolt, amely leginkább egy nyári filagóriához hasonlított. A kút különlegességét az adta, hogy zenélő szerkezetet is épített bele, amelyet a várdombról érkező víz hozott működésbe. A Bodor-kút néven ismertté vált zenélő kút hatóránként játszotta a közismert nótákat.

A Marosvásárhely legfőbb látványosságai között számon tartott kutat azonban 1836-ban egy hóvihar romba döntötte. Ezzel egyidőben a városban viszont szárnyra kapott egy olyan híresztelés is, miszerint a pénzhamisítás miatt elítélt Bodor maga rontotta el a szerkezetet.

Az egykoron Marosvásárhelyen álló kút mintájára 1935. október 2-án Páll Andor és Jankó Gyula tervei alapján a budapesti Margitszigeten is hozzáláttak az első magyar zenélő kút építéséhez. Az óránként muzsikáló orgonát – székelyföldi elődjével ellentétben – villannyal működtették.

Az egy évvel később már fel is avatott margitszigeti zenélő kút azonban a második világháború alatt súlyosan megrongálódott, s évtizedekre az enyészetté vált. Az 1984-ben elkezdett felújítások majdnem két évet vettek igénybe.

A zenélő kút, amelyet 1996-ban Konkoly József vezetésével újabb helyreállítási munkáknak vetettek alá, minden órában és félórában muzsikál, háromnegyedkor pedig három nyelven, angolul, németül valamint magyarul, meséli el a kút rövid történetét.