Egy nemzeti ünnep születése

A Hálaadás nevű ünnep gyökerei a 17. századig nyúlnak vissza. 1620 végén a Mayflower hajó fedélzetén mintegy száz angol telepes szállt partra az amerikai Plymouth-nál. Azonban a zord tél, az európai ember számára ismeretlen betegségek és az éhezés megviselte szervezetüket, és az újvilágba érkezőknek mintegy fele a mostoha körülmények áldozatává vált. Az életben maradottak csak a wampanoag indiánok segítségének köszönhették megmenekülésüket, ugyanis ők tanították meg a telepeseket a kukoricatermesztésre, valamint a vadászat fortélyaira.

1621 őszén az Amerikában gyökeret vert telepesek vezetője, William Bradford három napon át tartó, bőséges lakomával egybekötött ünnepséget szervezett, amire az indiánokat is meghívta. A történeti hagyomány szerint, melynek valóság alapját a legtöbb történész és régész megkérdőjelezi, ez volt az első hálaadási ünnep.

Az ettől fogva változó dátummal ugyan, de minden esztendőben megtartott, angolul Thanksgiving-ként ismert napot 1863. október 3-án Abraham Lincoln amerikai elnök törvényesítette. A nemzeti ünneppé nyilvánított Hálaadást Sarah Josepha Hale, egy női magazin szerkesztőjének javaslatára, állandó jelleggel minden év novemberének negyedik csütörtökére tűzték ki.

1939-ben Roosevelt amerikai elnök a pulykanapot egy héttel korábbra tette, tehát november utolsó előtti csütörtökére, azonban ez ellen több állam hevesen tiltakozott, így 1941-ben visszatértek a régi dátumhoz.

A Hálaadás napját, melynek keretén belül az összegyűlt családtagok, barátok hálát adnak az abban az esztendőben történt örömteli eseményekért, csodás pillanatokért és közösen elfogyasztják a főfogásként feltálalt sült pulykát, az Amerikai Egyesült Államokon kívül más országokban is megünneplik, többek közt Kanadában, valamint a Fülöp-szigeteken.