A kényszer szülte házasság

1490. április 6-án a bécsi Burgban elhunyt a Hunyadi-házból származó I. Mátyás király. Mátyás hiába próbálta még életében biztosítani hatalmát törtvénytelen fia, az Edelpeck Borbálától született Corvin János számára, a magyar főurak a Jagelló-házból való II. Ulászlót hívták meg a trónra, s a kiváltságos helyzetét féltő özvegy királynénak megígérték, hogy ha Ulászlót királlyá koronázzák, az nőül veszi.

Annak ellenére, hogy Ulászlót 1490. szeptember 21-én Székesfehérvárott királlyá koronázták, a hónapok óta tartó politikai bizonytalanság nem szűnt meg. Mátyás halálát követően Ulászlónak több trónigénylővel, köztük saját bátyjával, János Albert lengyel herceggel, valamint Habsburg Miksával is szembe kellett néznie.

A tavasz óta folyó harcok azonban felemésztették anyagi tartalékait, így őszre szorult helyzetbe került.

A pénz nélkül maradt király 1490. október 4-én – számottevő anyagi támogatás reményében – titokban feleségül vette Mátyás király özvegyét, a komoly hatalmi tényezőt jelentő Beatrixot. A Brandenburgi Borbálával távházasságban élő Ulászló csak számításból cselekedett így, egy percig sem gondolta komolyan a meddő özveggyel kötött házasságot.

Ebben az időben a törvényes keretek között köttetett házasságot ritkán annulálta a pápa. Csak abban az esetben kerülhetett sor a frigy felbontására, ha a nászéjszakát nem hálták el, vagy a házasságkötési ceremónia során formai hibák történtek.

II. Ulászló már a házasságkötés előtt tudta, hogy el fog válni, ezért a kényszer szülte ünnepi ceremónián, amelyet Beatrix szabályszerűen kizsarolt tőle, úgy intézett mindent, hogy Bakócz Tamás esztergomi érsek több formai hibát is ejtsen.

Ulászló egy évvel később, arra hivatkozva, hogy a frigy kényszerből köttetett és nem élt házastársi jogaival, már kérvényezte is a házasság felbontását. A magyar király hivatalosan csak 1500-ban tudott megszabadulni a nyakába akaszkodott Beatrixtől. A válás után az itáliai származású Beatrix elhagyta Magyarországot és a nápolyi udvarba költözött.