Európa egyre több szén-dioxidot exportál
A fejlődő országok emelkedő széndioxid-kibocsátása mögött jelentős részben a fejlett országok piacára történő növekvő árutermelés áll.
A New Economics Foundation (NEF) londoni szervezet a napokban megjelent Kínafüggőség című (Chinadependence: the second UK Interdependence) tanulmányában rámutat arra, hogy Nagy-Britannia Kínából érkező importja az elmúlt egy év során 10 százalékkal, mintegy 6, 5 millió tonnára nőtt.
Ha az elmúlt öt évet vesszük figyelembe, a növekedés több mint száz százalékos volt 2001-hez képest. Csak 2006-ban mintegy 60 ezer tonna karácsonyi dísz (!) érkezett a szigetországba a Távol-Keletről. A kereskedelem furcsasága, hogy nagyon sok hasonló termék cserél helyet – export és import során – a két ország között, ez az (értelmetlennek tűnő) ide-oda szállítás viszont tovább növeli a széndioxid-kibocsátást.
Nagy-Britannia csak tavaly 14 ezer tonna csokis kekszet importált, és 15 ezer tonnát exportált ugyanebből a termékcsoportból. Mintegy 600 tonna dzsem utazott oda-vissza Olaszország és a szigetország között. 21 tonna ásványvizet szállítottak Ausztráliába, vissza pedig 20 tonnát hoztak.
Ezek az adatok is mutatják, hogy az ország erősen függ a világpiactól. A szigetország élelmiszerrel történő önellátása az 1990. évi szinthez képest 23 százalékkal csökkent, és energiából is növekvő behozatalra szorul.
A NEF rámutatott arra, hogy a nyugat-európai államok gyakran vádolják Kínát azzal, hogy az egyik legnagyobb széndioxid-kibocsátó, és a szennyezés mértéke évről évre nő, ennek oka valójában az, hogy a kínai ipar egyre nagyobb arányban termel a fejlett országok piacára.
„Vagyis míg szidjuk a szennyezőket, a termékek végső felhasználóiról nem sok szó esik. A problémát az is súlyosbítja, hogy Kínában az elavult technológia miatt egységnyi termék előállítása mintegy harminc százalékkal több széndioxid-kibocsátással jár, mint Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban vagy Japánban”– írja Andrew Simms, a NEF klímaprogram vezetője a nemrég megjelent tanulmányban.
Két évvel ezelőtt amerikai kutatók hasonló számítást végeztek, és arra a következtetésre jutottak, hogy Kínában az adott évben kibocsátott széndioxid 14 százaléka az amerikai piacra gyártott termékek előállításának eredményeként keletkezett.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a klímaváltozással kapcsolatos nemzetközi gondolkodásnak és lépéseknek abba az irányba kellene haladniuk, hogy a szennyezést ne a kibocsátó, hanem a végső felhasználó (ország) számlájára írják. A harmadik világ országaiban növekvő termelés ugyanis nemcsak a széndioxid-kibocsátás miatt jelent gondot, hanem a levegőszennyezés, a vízkészletek csökkenése, valamint az erdőirtás miatt is. A hatalmas távolságról történő szállítás környezeti hatásairól nem is beszélve.
A tanulmány szerzője szerint, (bár ezt már sokan hangoztatták korábban is), fontos lenne egy olyan rendszer felállítása, amely a szállítás során kibocsátott szén-dioxid okozta környezetkárosítást is beépítené az árba, ezáltal a helyi termékek olcsóbbá és versenyképesebbé válnának a több száz kilométerről utaztatottakkal szemben.
Bár a tanulmány konkrétan csak a nagy-britanniai helyzettel és adatokkal foglalkozik, ez a trend egész Európára és Észak-Amerikára is érvényes.