Al Gore és az IPCC kapta a Nobel-békedíjat

Oslóban ma délelőtt jelentették be, hogy a Nobel-békedíjat idén Al Gore volt amerikai alelnök és az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága (IPCC) kapja megosztva. A kitüntetéssel a norvég parlament által kinevezett, független Nobel-békedíj-bizottság azokat az erőfeszítéseiket ismerte el, amelyeket az emberiség okozta éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek terjesztésére, illetve a klímaváltozás elleni harchoz szükséges intézkedések alapjainak lefektetésére tettek.

A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem a svéd alapító, Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban adnak át. Ennek magyarázata, hogy az alapító halálakor a két mai ország még egy államot alkotott, s Nobel végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a Békedíjat norvég bizottság ítélje oda; a hagyomány Norvégia 1905-ös függetlenné válása után is fennmaradt.

A díjat odaítélő bizottság a norvég parlament, a Storting által kinevezett öt tagból áll, de a kabinettől függetlenül tevékenykedik. Döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét. A kitüntetést „a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai”, valamint az alapító szándékait figyelembe véve már az emberi jogokért küzdők is megkaphatják.

Klímaváltozásról amerikai módra

Amerikában 2006 nyarán egyszerre jelent meg Al Gore Kellemetlen igazság című könyve, és az azonos című film. Nálunk 2006 őszén mutatták be.

Az alábbiakban Gadó György (a könyv magyar fordítója) írásából idézünk, amely a Hulladék Munkaszövetség lapjában a Kukabúvárban jelent meg.

„Gore az elmúlt években laptopjával végigjárta az Egyesült Államok előadótermeit, több mint ezerszer tartott vetített előadást a globális felmelegedés tényeiről, és az azonnali cselekvés jelentőségéről. Minden mondatával szenvedélyesen igyekszik meggyőzni hallgatóit (nézőit, olvasóit), hogy erkölcsi kötelességünk változtatni eddigi életünkön. Mondanivalója elsősorban saját népéhez szól, hiszen hangsúlyozza, hogy Egyesült Államok politikusait és polgárait terheli a legnagyobb morális felelősség a globális felmelegedésből eredő bajokért.

Míg feleségemmel lefordítottuk a könyvet, igazi kulturális kalandban volt részünk. AZ USA-ban a környezetvédők is mások. Tizenöt évvel ezelőtt már jártam Amerikában, akkor átéltem azt a döbbenetet, hogy házigazdám, miközben 500 négyzetméteres házából benzinzabáló autójával eldöngettünk a 300 méterre lévő gyorsétkezdébe csirkét és egy rakás műanyag evőeszközt vásárolni, milyen meggyőző erővel tudott beszélni a környezetvédelem jelentőségéről. Azóta kicsit halványult az élmény, de Gore megint eszembe juttatta. A könyv végén nagyon alapos összeállítást közöl arról, hogy „Mit tehet Ön az éghajlati válság megoldásáért?” Szinte minden mondatával egyet lehet érteni. Szinte… Az egyik tanács valahogy így hangzik: Válasszon gazdaságos, kis fogyasztású járművet, a kényelmét ehhez nem kell feláldoznia!

Szerintem türelmesnek kell lennünk, mikor ilyen tanácsokat olvasunk. Hiszen Gore sem tehet róla, hogy hova született. A pazarló Amerikában próbál változni és másokat változtatni. Most nagyon fontos, jó könyvet írt. Bámulatos, hogy Gore és Amerikában sokan, milyen őszinte bizakodással tudnak a jövőbe nézni. Ezt jó lenne eltanulni tőlük. Ennél már csak az a nagyobb érték, ha valaki megőrzi „humuszos” következetességét.”

A teljes cikk itt olvasható >>

Kapcsolódó cikkeink: