A hajdú győzelem
A korábban a császári seregben szolgáló hajdúk átálltak Bocskai oldalára, és 1604. október 15-én a kelet-magyarországi Álmosd és Diószeg között vereséget mértek Barbianóra.
A jelentős birtokokkal rendelkező Bocskai István hosszú éveken át a leghűségesebb híve volt a Habsburgoknak. Bocskai, aki rendületlenül támogatta Rudolf királyt a török elleni harcokban, az osztrákok protestánsüldözési és vagyonelkobzási politikája miatt fordult a császáriak ellen.
Több magyar főurat, köztük Bocskait is, mélységesen felháborította, hogy az 1604. évi 22. törvénycikkely értelmében az országgyűlésen nem lehetett vallási sérelmeket tárgyalni, továbbá az állandó háborúzások miatt szorult anyagi helyzetben lévő uralkodó koholt vádak alapján felségsértési pereket indított gazdag magyar urak ellen. Illésházy István, Rákóczi Zsigmond, Homonnai Drugeth Bálint vagyonának elkobzása után Bocskai sem érezhette magát biztonságban.
Miután Giacomo Barbiano Belgiojoso, Felső-Magyarország főkapitánya 1604-ben megtámadta Bocskai bihari várait, a magyar főúr felvette a küzdelmet.
A korábban a császári seregben szolgáló hajdúk átálltak Bocskai oldalára, és 1604. október 15-én a kelet-magyarországi Álmosd és Diószeg között vereséget mértek Barbianóra.
Bocskai csapatai néhány hónap után elfoglalták a Felvidéket, a Dunántúl jelentős részét, továbbá katonái Alsó-Ausztriában, valamint Sziléziában is garázdálkodtak. A katonai siker jelentős politikai hatalmat is hozott Bocskainak.
1605. február 21-én az erdélyi rendek választották fejedelmükké, áprilisban Szerencsen pedig a felvidékiek kiáltották ki Magyarország fejedelmévé. A legnagyobb politikai álma, Magyarország egyesítése és a királyi cím megszerzése úgy tűnt, hogy a török segítségével már csak egy karnyújtásnyira van.
Végül a törökbarátságtól visszariadt fejedelem Magyarország egyesítésének kivitelezése helyett inkább a Habsburgokkal történő kiegyezés mellett döntött. A hosszas huzavona után 1606-ban megszületett megegyezés alapján a császár elismerte Bocskait Erdély fejedelmének, amnesztiát adott a megbékélésre hajló hajdúknak, Illésházyt nádorrá nevezte ki, továbbá biztosította a szabad vallásgyakorlatot a nemesek, a polgárok és a végvári katonák számára.