Heves ideológiai vita egy gát miatt
A tiltakozók számára az új iráni duzzasztógát a nap perzselte romok közelében több mint egyszerűen bűntény a természet ellen: úgy érzik, hogy sérti az ország iszlám előtti identitását.
II. (Nagy) Kürosz (Kr.e. 559-529) sírja két és fél ezer éve áll a dél-iráni Pasargad körüli síkságon. Egyszerű, de méltóságteljes emlékmű egy király emlékére, akit a hatalmas perzsa birodalom megalapítójaként tisztelnek. Vannak, akik attól tartanak, hogy a nemrégiben átadott gát és a gyűjtőmedence veszélyt jelenthet az ókori építményre. Azt is mondják, hogy növelheti a Shiraz városa közelében fekvő térség levegőjének nedvességtartalmát, ami szerintük megrongálhatja a mészkő mauzóleumot.
Ez túlzásnak tűnhet – hivatalos személyek képtelenségnek tartják -, de a gát miatt támadt heves viták mégis rávilágítanak azokra a mély kulturális törésvonalakra, amelyek az Iszlám Köztársaság iszlám előtti időkből fennmaradt műkincseinek megítélésében kimutathatók.
„Ez törvénytelen építkezés, amely kárt okoz kulturális örökségünknek” – mondta a gát ellen kampányoló Mohammad Ali Dadhah ügyvéd, a Nobel-békedíjjal kitüntetett Shirin Ebadi munkatársa. Azzal vádolja a hatóságokat, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a VII. századi arab muzulmán invázió előtti időkből fennmaradt emlékekre, nem törődnek az iszlám előtti idők történelmével.
Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök áprilisban avatta fel a Pasargadtól mintegy hét kilométerre épült duzzasztógátat. Kürosz Kr.e a VI. században építette fel a fővárost és úgy tudják, hogy ott is temették el.
A kopasz, homokszínű hegyek övezte Pasargad egyike a világörökségbe felvett nyolc iráni műemléknek, bár nem maradt fenn olyan jó állapotban és külföldön nem is annyira híres, mint a Kürosz utódai által épített Perszepolisz.
Az irániak közül sokan legnagyobb történelmi hősüknek tekintik Küroszt, aki létrehozta az első világbirodalmat és toleranciával viseltetett a térség különböző vallásai iránt. Kürosz Kr.e 539-ben meghódította Babilóniát és szabadon engedte az ott fogságban tartott zsidókat.
Neki tulajdonítják azt az agyagtáblára vésett rendeletet is, amelyet egyesek az emberi jogok első chartájának tekintenek.
Kormánytisztviselők azt állítják, a gátra szükség van ahhoz, hogy a gazdálkodók öntözni tudják földjeiket és azokon gabonát, rizst, paradicsomot és egyebeket termelhessenek. Megígérték, hogy éber figyelemmel kísérnek minden olyan éghajlati változást, amelyet a gát idézhet elő. Eszfandiar Rahim Masai iráni alelnök, az országos kulturális és műemléki bizottság elnöke úgy véli, hogy „az Iszlám Köztársaság ellenségei” állnak a tiltakozások mögött.
Afsin Molavi amerikai-iráni újságíró „The Soul of Iran” (Irán lelke) című könyvében leírja, hogy az iszlám forradalmat követően egy magas rangú ajatollah zsarnoknak, hazugnak és homoszexuálisnak nevezte Küroszt, mi több, felszólított síremlékének és Perszepolisznak a lerombolására. Afsin szerint „felülkerekedtek a kevésbé forró fejűek”. Nem maradt azonban sok Kürosz városából és sírját már régen kifosztották.
„Én soha nem adom fel” – mondta mindezek ellenére Dadhah ügyvéd, akinek a gát ellen tiltakozó beadványát már négyezren aláírták.
Kapcsolódó cikkünk: