Tizenöt éve terelték el a Dunát

A bíróság 1997. szeptember 25-én hozott ítéletet, mindkét felet elmarasztalta. Magyarország jogtalanul szüntette meg a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésére kötött 1977. évi szerződést, Szlovákia jogtalanul helyezte üzembe a bősi erőművet.

Az ítélet államközi szerződés kötésére kötelezte a feleket a jogsértések megszüntetésére, a szerződésről azóta folynak a tárgyalások.

Tizenöt éve a szigetközi Duna-szakaszba a víznek csak húsz százaléka jut, a szigetközi-csallóközi térség szárazodik, veszélyben vannak a egyedülálló természeti értékei és az ivóvízbázisok.

A rajz az egyik legrégebbi dunai vízmérce, a dunaremetei mérce adatai alapján mutatja a folyam életébe történt beavatkozás mértékét.

A hágai döntés különböző értelmezése

A KvVM és a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete „10 évvel Hága után – a hágai per nemzetközi jogi és ökológiai vonatkozása” címmel rendezett konferenciát szeptemberben.

A budapesti szakmai találkozót abból az alkalomból szervezték, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én hozott ítéletet első környezetvédelmi vonatkozású perében, a bős–nagymarosi beruházás ügyében. Az ítélet jóhiszemű tárgyalások folytatására és megállapodás kötésére kötelezte a feleket, az elkövetett különféle jogsértések megszüntetése és az egymásnak okozott károk rendezése érdekében. A szerződésről az ítélet óta tartanak a tárgyalások. A konferencia előadásai a per és a tárgyalások nemzetközi jogi és ökológiai vonatkozásaival foglalkoztak.

Lamm Vanda akadémikus, a Jogtudományi Intézet igazgatója a hosszú per – az egyik leghosszabb a Nemzetközi Bíróság fennállása óta – történetét ismertette. A bős-nagymarosi ügy az első környezetvédelmi tárgyú per volt, melyet – a csak államok közti jogvitákkal foglalkozó – ENSZ szerv tárgyalt. Újabb környezetvédelmi perekre azóta nem került sor, talán azért sem, mert az bős-nagymarosi ügy több vitatott kérdésében, előnyben részesítve a szerződések jogára vonatkozó elveket, a bíróság a felekre bízta, hogy kétoldalú megállapodás keretei között rendezzék őket.

A magyar-szlovák tárgyalások az ítélet óta folynak, ezeket Nagy Boldizsár nemzetközi jogász és Kovács György, a környezetvédelmi tárca főosztályvezetője ismertette. Az ítélet óta eltelt tíz évben az európai integráció mindkét országban a környezetvédelmi jog jelentős fejlődésével járt, ezek közelebb hozhatják a megállapodást. Egy év múlva készül el a döntések alapjául szolgáló, ún. Stratégai Hatásvizsgálat, mely a megállapodás szakmai kérdéseiben zárhatja majd le a jelenlegi vitát.

A Duna elterelésének környezeti következményeit monitorozó MTA Szigetközi Munkacsoport tevékenységéről és eredményeiről tartott előadást Láng István akadémikus, a munkacsoport elnöke és munkatársai, Hajósy Adrienne és Mészáros Ferenc, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese. A Duna tizenöt éve történt elterelése óta a folyam szigetközi szakaszára a teljes vízmennyiségnek csak húsz százalékát engedik. Emiatt a vizes élőhelyként védetté nyilvánított hullámtéri területek szárazodnak, az élővilág szegényedik.

Az MTA munkacsoport tizenöt éve gyűjtött adatai, a környezeti változásokat ismertető konferenciái és kiadott könyvei dokumentálják a Duna elterelésének hatásterületének környezeti állapotában bekövetkezett változásokat.

Kiss Róbert, a környezetvédelmi tárca tanácsadója előadásában a jövővel foglalkozott. Számba vette az európai környezeti jog nagy fejlődését, amely bizonyosan közelebb hozza a Duna ügyére vonatkozó tárgyalások befejezését. Nagyobb nyilvánosságra és a célokat illető társadalmi konszenzusra lenne szükség, mert amióta nyilvánvaló, hogy a Dunakanyarban nem lesz gát, a döntéshozókra és tárgyalások felelőseire irányuló társadalmi nyomás nagy mértékben csökkent, a hajdan elsőszámú környezetvédelmi kérdés iránti közérdeklődés megszűnt.

A jelenlegi magyar álláspont nem támogatja a duzzasztómű építését a magyar szakaszon

A bősi vita rendezéséről szóló jelenlegi tárgyalásokon Magyarország azt képviseli, hogy ne épüljön meg a magyarországi duzzasztómű – hangsúlyozta Kovács György, a probléma rendezésével foglalkozó tárcaközi bizottság titkára a tanácskozáson. A bíróság szerint Magyarországnak nem volt joga 1992-ben egyoldalúan felmondani a beruházásra vonatkozó államközi szerződést, de Csehszlovákiának sem volt joga egyoldalúan megépíteni az eredeti szerződésben szereplőktől eltérő műszaki megoldást és elterelni a Dunát 1991-ben, illetve 1992-ben. Mivel a magyarok és a szlovákok is eltérően értelmezték a bírósági döntést, 1998-ban Szlovákia kiegészítő ítéletet kért Hágától a végrehajtás módjának meghatározására. Később, amikor a két ország ismét tárgyalásokat kezdett, a bíróság ezek eredményéről rendszeres tájékoztatást kért, a kiegészítő ítéletre vonatkozó kérést félretette.

Az eddigi tárgyalásokat Kovács György négy szakaszra osztotta. Az első szakaszt a Nemcsók-féle tárgyalásoknak nevezte. Ezek eredményeként a két ország tárgyalódelegációi kidolgoztak egy megállapodás-tervezetet. Ebben Magyarország vállalta volna a szlovákok szerint a bősi erőmű csúcsra járatásához, illetve a hajózási viszonyok javításához feltétlenül szükséges magyarországi duzzasztómű megépítését, a csúcsra járatást, a szlovákok által megépített, az eredeti tervtől eltérő műszaki megoldás költségeinek 50 százalékát, illetve újabb tározótér létesítését Dunacsúny és Dunakiliti között.

Kovács György a második szakasznak azt nevezte, amikor a szlovákok 1998-ban kiegészítő ítéletet kértek Hágától, majd Magyarország erre írásos állásfoglalást adott a nemzetközi bíróságnak. Ezt követően ismét elkezdődtek a tárgyalások. A harmadik szakasznak a Székely-féle tárgyalásokat nevezteKovács György. Ennek során elutasították a magyarországi duzzasztómű építését, viszont készséget mutattak arra, hogy a közös üzemeltetésről tárgyaljanak. Ezeken a tárgyalásokon Magyarország azt is képviselte, hogy az energiatermelés elegendő vizet hagyjon az ökológiai viszonyok javítására. Az akkori tárgyalásokon elismerték az eredeti tulajdoni hányad módosításának lehetőségét, hatásvizsgálatokat, monitoring-rendszert szorgalmaztak.

A negyedik, a jelenlegi tárgyalási szakaszról Kovács György elmondta, hogy ehhez egy 2004-es kormányhatározat ad mandátumot a magyar tárgyalódelegációnak. Ennek lényege, hogy továbbra sem fogadja el a magyar tárgyalódelegáció a magyarországi duzzasztómű építését, a dunacsúnyi létesítmény legalizálását feltételekhez köti, az ökológiai rehabilitációnak rendeli alá az energiatermelési, árvízvédelmi és hajózási kérdéseket. A probléma rendezésében nagy hangsúlyt helyez az európai, illetve más nemzetközi kötelezettségek teljesítésére, a hatásvizsgálatokra, a monitoring-rendszerre.
Mint Kovács György elmondta, e negyedik szakasz eddig többek között annyi eredményt hozott, hogy megegyeztek egy közös stratégiai környezeti vizsgálatban. Ez a vizsgálat, amelyet az európai uniós elvárások alapján készítenek el, alapot adhat a hágai ítélet eltérő értelmezésének feloldására.

Forrás: Greenfo