Kiábrándító NASA-felmérés
A NASA közel négy év alatt 24 ezer amerikai pilótát kérdezett meg arról, hogy mennyi és milyen jellegű baleset közeli eseménynek voltak részesei repülőgépeikkel. Az eredmények a jelenlegi hivatalos statisztikai adatok duplájáról tanúskodnak, de az amerikai űrhivatal nem hajlandó nyilvánosságra hozni azokat.
Hivatalosan az Egyesült Államokban minden 4, 5 milliomodik fel- és leszállásnál történik valamilyen kisebb vagy nagyobb baleset, ami az 1997-es adatokhoz képest 65 százalékos csökkenést jelent. Tíz évvel ezelőtt a Fehér Ház ugyan egy kicsit markánsabb célkitűzést fogalmazott meg: az akkori alelnök Al Gore által vezetett bizottság 80 százalékos csökkenést akart elérni tíz év alatt.
A National Aviation Operations Monitoring Service elnevezésű program azonban, melyre több mint 8, 5 millió dollárt költöttek, és amelynek keretében a NASA közel 25 ezer amerikai repülőgép-pilótát kérdezett meg telefonos interjúban, eddig viszonylag sikeresnek tűnt: valóban csökkent a légtérben és a repülőtereken bekövetkezett balesetek száma az Egyesült Államokban.
Van mit titkolni?
Csakhogy úgy tűnik, mégis van mit titkolni az ügyben: az amerikai Szövetségi Légiközlekedési Hatóság (FAA) adatai ugyanis az AP hírügynökség jelentése szerint messze nem egyeznek meg azokkal a számokkal, amelyek a NASA felmérésből kiolvashatóak.
A hírügynökség immáron két éve harcol a „titkosított” kutatási eredmények közzétételéért, de úgy tűnik egy ideig még küzdeni kell az ügyben. A múlt héten ugyanis a NASA illetékese felszólította a kérdőíves interjúkat lebonyolító és a válaszokat egybegyűjtő Batelle Memorial Institute-ot, hogy haladéktalanul adja át az összes anyagot az üggyel kapcsolatban a NASA-nak, saját számítógépein pedig semmisítsen meg minden adatot.
A telefonos interjúk pedig lényeges kérdéseket feszegettek – természetesen az anonimitás megőrzése mellett. A repülőgép-pilótákat közel harminc percig „faggatták” telefonon keresztül egy előre megírt kérdőív alapján, amelynek segítségével arra kérdeztek rá, hogy hányszor észleltek tüzet vagy füstöt eddigi pályafutásuk során a repülőgépen; hányszor fordult elő kisebb-nagyobb motorhiba, hajszál híján megúszott repülőgép-karambol a levegőben vagy a kifutópályán; hányszor ütköztek viszonylag veszélyes módon madarakkal; hányszor kerültek olyan légörvénybe, amelyből alig tudták megmenteni a gépet; és hányszor okoztak veszélyt az irányítótoronyból a le- vagy felszállás előtti utolsó pillanatban megváltoztatott koordináták, illetve az irányító központtal folytatott, ám félreértett kommunikáció.
Belső forrás
Bár a NASA által kiértékelt kérdőívek eredményei továbbra sem nyilvánosak, az AP hírügynökség azért egy NASA-hivatalnokra hivatkozva azt írja, hogy az az FAA baleseti statisztikáitól ugyancsak eltér. A NASA-tisztviselő közel duplájára becsüli a hivatalos adatok által tükrözött baleset-közeli igen veszélyes szituációk számát. Hozzáértők azt sem tartják véletlennek, hogy az Egyesült Államok 75 legnagyobb légikikötőjének 52 kifutópályáját teljesen újrafestették és „kivilágosították”, miközben a 112 amerikai légitársaságból 104-nél továbbképzésre is elküldték a pilótákat.
A Federal Aviation Administration (FAA) szóvivője egyelőre kételkedik a kiszivárogtatott adatok hitelességében: Peggy Gilligan szerint az anonimitás miatt nehezen tisztázható, ha például két pilóta ugyanarról az esetről beszél, amit azonban a statisztika két külön esetnek számol el.
A nagy titkolózás mindazonáltal már önmagában is arról tanúsodik, hogy van mit titkolni: John Krosnick, a Stanford egyetem professzora, aki maga is részt vett a kérdőívek kidolgozásában, arra hívta fel a figyelmet az ABC hírportáljának nyilatkozva, hogy a számadatok valóban döbbenetesek lehetnek. „Vajon mi más oka lehet az információk zárolásának, és a program hirtelen befejezésének, mint az, hogy az adatok még a legrosszabb várakozásokat is felülmúlják?” – tette fel a kérdést Krosnick.