Ki volt Sztahanov, a szocialista munkaverseny névadója?

1906. január 3-án született szegényparaszt családban. Mindössze három osztályt járt a falusi iskolában, a húszas évek közepéig béresként dolgozott. 1927-ben a donyeci Kadijevka egyik szénbányájába szegődött, keresetéből a családi álmot beteljesítve lovat akart venni. Dolgozott hajtóként, fékezőként, ácsolóvájárként majd fejtőmunkásként.

A Centralnaja Irmino bánya korábban nem büszkélkedett kiemelkedő mutatókkal, a helyi párttitkár azonban nagy eredménnyel akart előrukkolni a nemzetközi ifjúsági napra. A gondos felkészülésnek meg is lett az eredménye: a 30 éves Sztahanov 1935. augusztus 31-én a hatórás műszak alatt 102 tonna szenet termelt ki, azaz tizennégyszeres normát teljesített. A szovjet vájár önmaga rekordját megdöntve, szeptember 19-én 227 tonna szenet fejtett ki a műszak alatt.

Sztahanov egy hét múlva már a Pravda címlapján mosolygott, és példátlan propagandakampány központi alakjává vált. Példaképként állították az egyszerű munkások elé, a párt néhány hónapon belül a legkülönbözőbb foglalkozási ágakban sztahanovista mozgalmat indított. 1935 novemberében a Kremlben rendezték meg a sztahanovisták össz-szövetségi kongresszusát, amelyen a legkülönbözőbb foglalkozási ágak sztahanovistái mesélték el, miként alkalmazták – olykor az újítástól ódzkodó főnökeik és bizalmatlan kollégáik ellenére – az új munkamódszereket, múlták felül normáikat.
Felszólalt Sztálin is, beszédének később meg is zenésített kulcsszavai – „az élet jobb és boldogabb lett” – váltak a második világháború után a kommunista országokba is exportált mozgalom mottójává.

A sztahanovisták nem csak munkájukkal, életükkel is példát mutattak, ők lettek az „új szovjet ember” széles körben népszerűsített megtestesítői. Társaik között mégsem voltak népszerűek, mert a mozgalom indítása normaemeléssel járt, a sztahanovistákat sokszor szóban és tettleg is bántalmazták. A „rekordmánia” túlhajtása, az élmunkásoknak biztosított különleges munkakörülmények a termelés más részein eredményeztek nehézségeket, amit a vezetés szabotázsnak minősített. A mozgalomnak azonban voltak pozitív eredményei is, a munkaszervezés és a munkamegosztás terén.

Sztahanov élete is alapvetően megváltozott: bútorozott, háromszobás lakást kapott, gyógyüdülőbe szóló családi utazást biztosították számára, helyreszóló jegyei voltak filmvetítésekre és kulturális eseményekre. 1936-ban felvették a párt tagjai közé, az egyik karagandai bánya vezetője lett. Kétszer tüntették ki a Lenin-renddel, megkapta a Munka Vörös Zászló érdemrendet, 1970-ben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést és a Legfelsőbb Tanács képviselője is volt. 1935-ben a fényképe szerepelt a Time magazin címoldalán.

Magánélete már korántsem alakult ilyen fényesen: két házasságából négy gyermeke született, második felesége 17 évvel volt nála fiatalabb. Idővel a pohárhoz nyúlt, ezért „Sztakanovnak” is nevezték (utalásként a sztakan, pohár jelentésű orosz szóra). Élete végén idegbetegséggel került kórházba, s ott is halt meg 1977. november 5-én. Torez városában temették el, a halálát követő évben az ukrajnai Kadijevka városa felvette nevét.

A glasznoszty idején erősítették meg hivatalosan, hogy Sztahanovot rekordja felállításában két tapasztalt társa segítette, az ő egyedüli dolga az volt, hogy minél gyorsabban omlassza a szénfalat, de a teljesítményt egyedül neki számolták el.