Klímavédelem az istállóban?

A WWF egy, a napokban megjelent tanulmánya szerint, Németországban az antropogén eredetű üvegházhatású gázok mintegy 11 százalékáért a mezőgazdaság a felelős. (A tanulmányt a természetvédelmi szervezet a berlini Humboldt Egyetem kutatóival és az Agripol GbR tanácsadó iroda szakértőivel közösen készítette.)

Világviszonylatban ez az arány 14 százalék, de amennyiben azt is hozzávesszük, hogy mennyi erdő esik áldozatul annak, hogy mezőgazdasági területté alakítsák, már 30 százalékra nő a mezőgazdaság részesedése.

„Az energiaintenzív mezőgazdaság hasonló mértékben járul hozzá a klímaváltozáshoz, mint a közlekedési szektor” – véli Tanja Dräger de Teran, a németországi WWF agrárszakértője. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a mezőgazdaságot is bevonják a klímavédelembe.
A mezőgazdaságban nem a szén-dioxid-kibocsátás okozza a problémát, ugyanis azt a termesztett növények szén-dioxid-felvétele kompenzálja. A legfőbb gondot a légkörben kisebb mennyiségben előforduló, de az üvegházhatást jelentősen fokozó metán és a kéjgáz (dinitrogén-oxid) jelenti. E két gáz mezőgazdaságból származó éves kibocsátása Németországban 65 millió tonna szén-dioxidnak felel meg.

„A metán és a kéjgáz a legerősebb üvegházhatású gázok. Annak ellenére, hogy már régóta köztudott, hogy a metán 21-szer, a kéjgáz 310-szer erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid, és legfőbb forrásuk a mezőgazdaság, nem történtek klímavédelmi intézkedések ezen a téren” – nyilatkozta Harald von Witzke, a Humboldt Egyetem oktatója, a tanulmány társszerzője.

A metán a mezőgazdaságban a kérődző állatok bélrendszerében keletkezik bomlás során. A kéjgáz világviszonylatban elsősorban a rizstermesztésből származik, de Németországban (és a legtöbb európai országban) elsődleges forrása a földekre kiszórt műtrágya, amelynek egy részét nem veszik fel a növények, hanem a levegőbe jut. Witzke szerint egy hektár műtrágyával kezelt termőföldről évente 1, 3 tonna szén-dioxidnak megfelelő dinitorgén-oxid szabadul fel.

Adó vagy másfajta táplálkozás?

Witzke szerint amennyiben Németország teljesíteni akarja a kitűzött célt, vagyis 2020-ra 40 százalékkal csökkenteni kívánja a szén-dioxid-kibocsátását, akkor az ezzel kapcsolatos intézkedéseket a mezőgazdaságra is ki kell terjeszteni. Már jelenleg is léteznek olyan technológiák (például műtrágyák), amelyek alkalmazása kevesebb üvegházhatású gázkibocsátással jár. Viszont ezek ma még többnyire drágábbak, mint a szennyező technológiák.

Az áraknak tükrözniük kellene a tényleges költségeket, vagyis a környezetterhelés költségeit is. Ennek hatására megindulhatna a fejlesztés a kevésbé környezetterhelő technológiák terén, és a már most is meglévő kisebb károsanyag-kibocsátású technológiák versenyképesek lennének a jelenleg elterjedt, környezetszennyező társaikkal szemben. A szakértők szerint emellett fontos a termelők tájékoztatása is, ugyanis eddig ezen a területen elhanyagolták a klímavédelemmel kapcsolatos szemléletformálást.

Éppen ezért el kell gondolkodni azon, hogy valamilyen módon megadóztassák a gazdálkodók üvegházgáz kibocsátását, valamint a mezőgazdasági termelőket is bevonják az emissziókereskedelembe – vélik a tanulmány szerzői.

A Spiegel Online-nak nyilatkozó Dietrich Schulz, a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (Umweltbundesamt – UBA) munkatársa sokallja a tanulmányban megadott Németországra vonatkozó 11 százalékos mezőgazdasági kibocsátást: a hivatalos álláspont szerint ez „csak” 7 százalék.

Schulz ugyanakkor adminisztrációs szempontból lehetetlennek tartja, hogy a Németországban lévő mintegy 200 ezer gazdálkodót bevonják az emissziókereskedelembe. A tevékenység további megadóztatása pedig szerinte ellehetetlenítené a gazdálkodókat. Kompromisszumos megoldásként a táplálkozási szokások megváltoztatását, az olasz példa követését javasolja, ahol a napi kalória-bevitelnek csak 25 százalékát biztosítják állati eredetű élelmiszerből, ezzel szemben Németországban ez az érték 39 százalék.