Libák juttatták püspöki székbe a szentet

A francia nyelvterületen a novemberi napsütéses, meleg időszakot Szent Márton nyarának nevezik, melyet a szegények és elesettek gyámolítója, Tours püspöke ajándékának tartanak. Szent Márton életét csodák százai kísérték, kultuszát halála óta világszerte ápolják. Európában pedig a fokozatosan kiépülő, több ezer kilométeres Szent Márton Kulturális Útvonal fűzi fel a Pannóniában született szent életének állomásait.

A lábnyommal jelzett útvonal Szent Márton szülővárosában, a római provinciabeli Savariában indul. Szombathelyen a Szent Márton plébániatemplom melletti hajdani Domonkos rendházban alakították ki azt a látogatóközpont, ahol a szent életét és születésének korszakát, a hozzá kapcsolódó csodákat és legendákat ismerhetik meg az érdeklődők.

Álmai vezették

Szent Márton 316-ban vagy 317-ben született. Savariában. Ennek emlékét őrzi a Szent Márton plébániatemplom északi mellékkápolnája, amelyet a helyi hagyomány szerint a szent szülőháza helyén emeltek. A régészeti leletek azonban arról tanúskodnak, hogy itt a IV. században nem házak sorakoztak, hanem ókeresztény temető volt: sírkövek tucatjai kerültek elő a földből és a környék épületeinek falaiból. Ezek láthatók a Látogatóközpontban, amely előtt egy mozaik bemutatja, hogy a szent merre járt Európában.

Márton gyermekként is sokat utazott és költözködött családjával, hiszen apja a római légió tisztjeként szolgált. Gyermekkorát főként az itáliai Páviában, ókori nevén Ticiniumban töltötte. Itt határozta el 12 évesen, hogy keresztény lesz és remeteként éli majd az életét. Ám szülei nem nézték jó szemmel, hogy fiuk hitújoncnak jelentkezett.

Mártont, mint a római birodalom veterán tisztjének fiát – a kor szokásainak megfelelően – 15 évesen besorozták. A katonaéveiről szóló írások szerint szerény és tisztaéletű katonaként kivívta parancsnoka és társai megbecsülését. Ehhez az időszakhoz kötődik az a csodálatos esemény, amelyet szinte valamennyi Szent Márton ábrázoláson láthatunk. Történt ugyanis, hogy a galliai Amiensben szolgáló Márton, didergő koldussal találkozott a város kapujánál egy téli hideg estén. Köpenyét ekkor kardjával hasította ketté, hogy megossza a fázó koldussal. Éjjel álmában Krisztus jelent meg előtte a koldusnak adott köpenydarabban és azt mondta: Márton a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe. Ezt követően Márton hamarosan megkeresztelkedett és kilépett a seregből.

A galliai Poitersbe ment Hilarius püspökhöz és felajánlotta neki szolgálatát. Ám hamarosan ismét álmot látott, ami miatt visszatért Savariaba – ahová szülei már korábban visszaköltöztek –, hogy ott hirdesse az igét. Hazatérve apját nem tudta korábbi hitétől eltántorítani, ám édesanyját megtérítette. A legenda szerint a mai Szent Márton plébániatemplom előtt hajdan kút állt, aminek vizével keresztelte meg édesanyját. Napjaikban itt e jelenetet megörökítő szobor áll.

Mi köze Mártonnak a libákhoz?

Szent Márton nem sokat időzhetett szülővárosában, ahol fellángolt az eretnek mozgalom: az ariánusok elfogták, megvesszőzték és elkergették Savariából. Milánóban folytatta hittérítő munkáját, majd Insula Gallinaria szigetén remetéskedett. Ligugéban szerzetesi közösséget vezetett, és sokat utazott, hogy a keresztény hitet terjessze, és kolostorokat is alapított. Útjait csodák kísérték: betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel. Számos egyházközségeket létesített, majd a megtérített vidékekre tanítványait küldte, hogy folytassák munkáját. Galliaszerte ismerték és tisztelték.

371-ben Turones (mai nevén Tours) püspökévé választották. Ehhez az eseményhez kötődik az egyik legismertebb Szent Márton legenda. E szerint szerénysége miatt nem akarta elvállalni a püspöki tisztséget, a libák közé bújt, ám a szárnyasok gágogásukkal elárulták. Így Márton nem kerülhette el a püspöki széket, a libák viszont árulásukért azóta is lakolnak: ezért eszünk Márton napján libasültet.

A másik – leginkább franciahonban ismert – legenda a szent halálához kapcsolódik. Márton még nyolcvan évesen is járta a vidéket: térített, egyházi vitákat simított el. Candesba is ez utóbbi miatt érkezett, ám hazatérte előtt beteg lett, majd 397 november 8-án az Úr magához szólította. Halálhíre gyorsan terjedt Gallia-szerte és holttestét több város is magának követelte. A turonesiek cselhez folyamodtak: püspökük testét az éj leple alatt kilopták a ravatalról és a Loire folyón csónakon Toursba szállították. A legenda szerint amerre jártak a természet tavaszi pompába öltözött, mezők és fák virágba borultak. Azóta e vidéken a meleg, napsütéses novemberi időszakot Szent Márton nyarának nevezik.

Ha Márton napján a lúd jégre áll, Karácsonykor vízben áll

Szent Márton az egyik első szent, akit nem vértanúhalál után avattak szentté. Kultusza halála óta jelen van, ünnepe pedig temetésének napja, november 11-e lett. Ezt a napot Európa-szerte évszázadok óta lakomával és újbor-kóstolással ünneplik. Hiszen ekkorra már véget értek a mezőgazdasági munkák és a pásztorok is elszámoltak a gazdákkal.

Ám nemcsak a gazdasági év zárása, hanem hálaadó ünnep is volt egyben, amikor megkóstolták a kiforrott újbort és levágták a meghizlalt ludakat. A népszokás úgy tartotta, hogy aki Márton napján libasültet eszik az a következő évben nem éhezik. A lakoma után a liba mellcsontjából jósoltak is: ha a csont fehér és hosszú volt, az havas telet jelzett, míg ha barna és rövid, akkor sáros télre készültek. A mondás szerint pedig, ha Márton napján a lúd jégre áll, akkor Karácsonykor vízben áll.

A Márton napi hagyományokat hazánkban is egyre több településen elevenítik fel: Szent Márton napi fesztiválok, libaétkek és újborok várják a vendégeket. A szent szülővárosában, Szombathelyen pedig csaknem két hétig tartanak a rendezvények, amelyek közül a leghíresebb a Márton Napi Országos Nagyvásár a Vasi Múzeumfaluban. Itt felelevenítik a Márton napi népszokásokat is: lehet libát kóstolni, a mellcsontjából jósolni és zamatos újborokat kortyolni.

Fotók: Beregi-Nagy Edit