Megtalálták Romulus és Remus barlangját!
Olasz régészek a római Palatinus dombon feltárták azt a barlangot, amelyről a régi rómaiak azt tartották, hogy ott szoptatta a nőstényfarkas Romulust és Remust, akik a hagyomány szerint i. e. 753-ban megalapították Róma városát.
A barlangra tulajdonképpen már idén januárban rábukkantak Augustus császár Palatinus dombon lévő palotájánál folyó ásatás során, de nem merték folytatni az ásatásokat, mert attól féltek, hogy beszakad a mennyezete. Az elmúlt hónapok során szondákat eresztettek le a mélybe, így sikerült feltárni a 16 méter mélyen lévő gazdagon díszített legendás barlangot.
A 7, 5 méter széles és 9 méter magas üreget tengeri kagylóhéjjal és márvány mozaikkal díszítették. Az üreget középen egy fehér sas díszíti. A kutatók szerint nagy valószínűséggel a Lupercalé-barlangról van szó.
A kutatás eredményeit és a barlangról készült képeket kedden tárták a nyilvánosság elé a szakemberek.
A kutatás tovább folytatódik, és remélhetőleg sikerül feltárni az egykori szent hely bejáratát is. Ez lehetővé tenné, hogy a régészek bejussanak a barlangba anélkül, hogy kárt tennének benne – írja a Spiegel Online.
A lupercalia ünnepe
Az antik Rómában a Lupercalé-barlangban emlékeztek meg évente a Romulus és Remus legendáról. Az üregben található díszek és mozaikok is bizonyítják, amit a történészek már tudtak eddig is a különféle ókori forrásokból: a barlangot valóságos szentéllyé alakították a rómaiak, amely a minden év február 15-én megtartott lupercalia ünnepének központi helyszínéül szolgált.
A lupercalia eredetét még Romulus és Remus legendájának születése előtti időkre helyezik, az azonban bizonyos, hogy nem sokkal Róma megalapítását követően már a tavaszváró ünnep részeként a rómaiak megünnepelték a tél végét is. A termékenység istenének, faunusnak bemutatott kecske- és kutyaáldozatokból kifolyó vért két ifjú római homlokára kenték – egyes kutatók szerint a még ősibb emberáldozat szimbólumaként.
A szertartást követően a két lupercali pap, amely intézmény létrehozatalát más legendák Romulushoz és Remushoz kötik, a megnyúzott kecseke bőrébe öltöztek (ezt hívták egyéként februa-nak latinul, amelyből egyesek szerint a február szó is ered), és Róma utcáin végigszaladva a bámészkodókat, legfőképpen is a fiatal lányokat, néhány ostorcsapással „termékennyé” tették. Az ostorból kihulló szálakat a lányok megőrizték, hogy az védje őket a terméketlenség ellen, és segítsen a szülés fájdalmaiban. Az ünnepet 496-ban I. Gelasius pápa tiltotta be, helyette pedig bevezette Szt. Valentin ünnepét, hogy Róma népe nem maradjon teljesen ünnep nélkül.
Romulus és Remus legendája
Az ókori legenda szerint a Romulus és Remus ikerpár apja maga Mars isten volt. A csecsemőket a Tiberis partján egy barlangban hagyták, ott talált rájuk a nőstényfarkas, amely tejével táplálta, és megmentette a későbbi városalapítókat. Romulus és Remus között később ádáz viszály tört ki, és Romulus megölte Remust.
A Lupercálé-barlangnak a források szerint már az ókorban nyoma veszett. A régészek álláspontja szerint Róma születésének története részben mítosz, részben történelmi tény. Egyre több jel utal azonban arra, hogy Romulus és Remus legendája valós tényeken alapul, még ha nem is minden része igaz. Világszerte számos helyen megcsodálható a híres szobor, amely az ikerpárt szoptató farkast, Róma jelképét ábrázolja.
Kapcsolódó cikkünk: