Schinderhannes, a híres rablóvezér

Az 1770-es évek második felében a délnyugat-németországi Miehlenben született Johannes Bückler, a Schinderhannes néven ismertté vált rablóvezér.

Johannes Bückler bűnöző karrierje 14 éves korában vette kezdetét, amikor egy mesterembertől bárány- és marhabőrt lopott. Annak ellenére, hogy szinte azonnal elkapták, és nyilvánosan megkorbácsolták, folytatta a törvénybe ütköző bűncselekmények elkövetését.

Bückler sokáig egyedül fosztogatott, egy idő után azonban jobbnak látta, ha csatlakozik valamelyik rablóbandához. A hamarosan bandavezérré vált ifjú ezt követően már nem csak rabolt, hanem gyilkolt is. A fosztogatásokon túlmenően rendszeresen raboltak el gazdag embereket, és szabadon engedésükért cserébe váltságdíjat követeltek. Miután megkapták a kért összeget, áldozataikat általában kivégezték.

Schinderhannest az emberek egy ideig a szegények megmentőjeként tisztelték, hiszen csak gazdag embereket rabolt ki illetve gyilkolt meg, később azonban sokan úgy vélték, hogy nem több, mint egy közönséges bűnöző.

A sors iróniája, hogy a nőügyeiről is ismert Schinderhannest éppen egyik társa leplezte le: az igazságszolgáltatás elől menekülő, személyazonosságát inkognitóban tartó férfit Jakob Schweikard néven besorozták a császári hadseregbe, ahol az egykoron bűnözésből élő Zerfass felismerte.

A számtalan rablás, lopás, gyilkosság elkövetésében bűnösnek talált Schinderhannest 1803. november 21-én Mainzban nyaktilóval végezték ki. A hatóságok az Európa-szerte ismert rabló földi maradványait tudományos célra Jacob Fidelis Ackermann anatómia professzornak ajánlották fel, aki később a heidelbergi egyetemnek adományozta azt.

Schinderhannes neve a 19. század folyamán sem merült a feledés homályába. Alakját számtalan irodalmár, többek között Apollinaire és Jókai Mór is megörökítette.