120 éves a magyar villamosközlekedés

Miután 1887 októberében a közlekedésügyi minisztérium megadta a szükséges engedélyeket, november 28-án Budapesten a Nyugati pályaudvar és a Király utca közötti egy kilométeres útszakaszon megindult a villamosközlekedés.

Mivel a Fővárosi Közmunkatanács esztétikai okokra hivatkozva megtiltotta a forgalomba állításhoz szükséges felsővezetékelést, a 10km/h maximális sebességgel haladó jármű számára a Siemens & Halske cég alsóvezetékes pályarendszert dolgozott ki.

A Bécsből hozatott, használt közúti villamos motorkocsik főpróbája – a lóvontatású vasutak korszakában -, olyan jól sikerült, hogy a frissiben megalakult Budapesti Városi Vasút 1892-ig a nagykörúti villamosvonalat egészen a Boráros térig kiépítette.

Az 1910-es évekre a főváros közlekedését már több mint 1000 szerelvénnyel rendelkező sűrű villamos-vonalhálózat segítette. A minimális világítással felszerelt, fűtetlen villamosok több színben is pompáztak, attól függően, hogy melyik társasághoz tartoztak.

Az első világháború előtti időszakban a történelmi Magyarország már 18 városában működött helyi villamosforgalom. A közúti vasút néven is ismert villamos a mai Magyarország területén másodikként Miskolcon indult meg, majd az 1900-as évek elején – többek között – Sopronban, Nagyváradon, Nyíregyházán, Szegeden, Debrecenben, valamint Pécsett.

A későbbi évtizedekben a városok villamoshálózatának sorsa különbözőképpen alakult: hol fejlesztették őket, hol pedig a vonalak csökkentése, valamint megszüntetése mellett döntöttek. Míg Budapest közlekedését sokáig a villamosok uralták, addig például Sopronban 1923-ban leállították a villamosokat.