Gyilkos divat

„A XXI. században már nem indokolt, hogy állatokat kizárólag a szőrméjükért öljenek le: rég elmúlt az az idő, amikor az életben maradásunkhoz kellett a prém. A szőrmebunda nem több mint státusszimbólum, ráadásul az „érzés” maradéktalanul kiváltható magas minőségű műszőrmékkel” – hangsúlyozza Hegedűs Nikolett, a NÉGY MANCS Alapítvány munkatársa. A bundák többsége szőrmetelepeken tenyésztett állatoktól származik, többnyire nyest, nyérc, csincsilla vagy róka az „alapanyag”.

Ezek az élőlények értelmes, élénk, nagy mozgásigényű állatok, lételemük a futás, ásás, vadászat, az ingerszegény, zsúfolt ketrecekben testi és lelki roncsként élik életüket. Az állat bőréből mindössze a gerinc fölötti, vékony csíkot, a gereznát használják fel. A prém nagy része használhatatlan a szőrmegyártóknak. Ezért egyetlen bundához mintegy hetven rókát kell megölni, a kisebb termetű nyestből 120, csincsillából pedig 180 egyed szükséges.

Több tízmillió állat szenved miattunk

Hegedűs Nikolett szerint máshogy kell megítélni a bőrt illetve a szőrmét: a szőrme ugyanis kizárólagos ok az állatok leölésére, míg a bőr „melléktermék”, a tejéért és húsáért tartott állatok „másodlagos” terméke – emeli ki.

A divat érdekeinek kiszolgálása végett évente 29 millió nyércet ölnek le, és világszinten több mint 50 millió állat él tenyésztelepeken. A NÉGY MANCS most induló európai kampányának a célja a szőrmefarmok betiltása az unió területén, valamint kereskedelmi- és behozatali tilalom a szőrmékre és szőrmetermékre.

Hazánkban az állatvédelmi törvény hiányosságai miatt a nem szakavatott „tenyésztők” magánházaknál, garázsokban, pincékben, megüresedett állattartó csarnokokban is tarthatnak több ezer állatot embertelen körülmények között. A környező országokból is szállítanak Magyarországra leölésre szánt állatokat, hazánk a világ csincsilla piacának 70 százalékát uralja. Az áru nagy része aztán külföldre kerül.

Nézőpont kérdése

Nem tartja megalapozottnak az állatvédők ellenvetéseit egy lapunk által megkérdezett csincsillatenyésztő. Németh Gyula elmondta: igaz, hogy ezek az állatok természetes körülmények között sokkal nagyobb helyen, ingergazdag környezetben élnek, de amennyiben gazdasági tevékenységként vizsgáljuk a kérdést, semmiképp sem beszélhetünk állatkínzásról. Maguknak a tenyésztőknek is érdeke, hogy az állatok a lehető legjobb körülmények között legyenek (megfelelő fűtés, hűtés és táplálék), hiszen bundájuk csak így lesz jó minőségű és jól eladható.

A hazai kisvállalkozások anyagilag nem engedhetik meg, hogy – a természetes körülményekhez valamennyire is hasonló – nagyobb heliségekben tartsák az állatokat, így is elég nagy a verseny a piacon. Németh Gyulától megtudtuk, hogy a telepükön tartott állatok egy év után válnak vágáséretté, az anyaállatok viszont 7-8 évig maradnak náluk. Mivel nagyon drága termékről van szó, Magyarországon kicsi a kereslet a szőrme iránt, ezért 70-80 százalékban exportálják. A levágott állatok húsát nem értékesítik, legfeljebb kutyatartó telepeknek adják.

Az enyhe tél az állatokat segíti

A magyar lakosság környezettudatosság tekintetében még gyerekcipőben jár, a zöld gondolkodásmód még nem igazán gyűrűzött be a ruházkodás, a divat területére – tudtuk meg Kisfaludy Mártától, a Moholy Nagy Művészeti Egyetem oktatójától. Ez részben azzal is magyarázható, hogy a hazai állatvédő akciók egyelőre nem olyan eredményesek, mint a nyugat-európaiak, ahol a nagyvárosokban a nagy divatházak előtt szinte mindennaposak az állatvédelmi kampányok.

„Nem ritka, hogy egy divatbemutatót állatvédelmi kampányfilmmel nyitnak meg, amelyből a szőrmeállatok tartásának körülményeit ismerhetik meg a nézők” – meséli Imre Katalin, az Artista Fashion divattervező iroda vezetője. Úgy látja, a divattervezők már nálunk is kerülik a valódi szőrmék használatát. Igaz, ehhez az is hozzájárul, hogy az enyhébb telek miatt már nem kell olyan meleg, bélelt kabátokat készíteni, mint 5-10 évvel ezelőtt, és a vevők is egyre gyakrabban kérdeznek rá a bunda eredetére.

Imre Katalin szerint is szét kell választani a szőrme és a bőr alapanyag kérdését. Míg egy szőrmekabát elkészítéséhez akár több tucat állatot le kell ölni, egy szarvasmarha bőréből több termék is előállítható. A másik jelentős különbség a helyettesíthetőségben rejlik. Míg egy jó műszőrme a megtévesztésig hasonlít a valódira, és minőségét tekintve sem marad el attól, a műbőr használata higiéniai szempontból nem ajánlott. A cipőknél még mindig a legjobb alapanyag a bőr, ugyanis az ún. lélegző műbőr cipőben sem szellőzik annyira a láb, mint egy valódi bőrből készült lábbeliben.

Kutyából, macskából

Bizonyára sokak számára meglepő, hogy az EU-ban csak 2009-től lesz tilos a kutyabunda és a macskaszőrme behozatala. Becslések szerint évente mintegy kétmillió kutyát és macskát ölnek le a szőréért. Kutyabőrből többek között cipőt és dobot készítenek, bundája miatt pedig leginkább németjuhászokat tenyésztenek – egy kabáthoz átlagosan 12 állatra van szükség.

Az állatvédő szervezetek találkoztak olyan esetekkel is, hogy kutya- és macskaszőrme álnéven, esetleg nem is létező állatként került piacra: adtak már el kutyaszőrt ázsiai mosómedve- és farkasbundaként, a különlegesnek hitt vadmacskabundák pedig sokszor egyszerű házi macskából készültek.

2001-ben találtak olyan gyerekjátékokat is, ahol a „plüsskutya és plüsscica” szőrét valódi kutya- és macskaszőrből készítették.