Pirogov, az orosz tábori sebész

1810 novemberében egy katonacsalád tizenharmadik gyermekeként jött a világra Nyikolaj Ivanovics Pirogov, a katonai tábori sebészet megteremtője. Zsenialitása már kisgyermekkorában megmutatkozott, a család orvosának közbenjárására korkedvezménnyel kezdte meg tanulmányait az orvosi karon. Sebészetre szakosodott, és mindössze 17 éves volt, amikor befejezte az egyetemet.

A 26 éves korában sebészprofesszorrá kinevezett ifjú 1841-tól a szentpétervári katonakórházban dolgozott, majd a krími háború idején saját kérésére tábori orvosként a fronton teljesített szolgálatot.

Az anatómia, patológia valamint a járványkutatás iránt mélyen érdeklődő professzor a katonai tábori betegellátás területén kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Az orosz orvos elsők között használt tábori körülmények között narkózishoz étert, csonttörésnél rögzítő gipszkötést, továbbá új technikát fejlesztett ki a lábamputálásnál, kidolgozta a vérzéscsillapítás elveit, katasztrófa esetén a betegellátás menetét, valamint önkéntes ápolónőkkel megoldotta az orosz tábori kórházak betegápolását.

Az orosz egészségügyi ellátással, orvosképzéssel elégedetlen Pirogov a háború után idejének nagy részét írással, az odesszai egyetem létrehozásával, valamint karitatív tevékenységekkel töltötte. Tábori sebészi köpenyét csak a balkáni válság idején, az orosz-török fronton öltötte újra magára.

Az Oroszországban nemzeti hősként tisztelt Nyikolaj Pirogov rákos megbetegedés következtében 1881. december 5-én, 71 éves korában hunyt el. A Moszkva tiszteletbeli polgárává avatott professzor bebalzsamozott teste 1947 óta a vinyicai családi mauzóleumban tekinthető meg.