Az utolsó Holdmisszió

Három évvel az első szovjet mesterséges műhold fellövése után, 1960. július 29-én a NASA bejelentette az Apollo elnevezésű űrkutatási programját, mellyel reményeik szerint az Egyesült Államok átveheti a vezetést a világűr megszerzéséért folytatott versenyben.

Az űrprogram elindításához rengeteg pénzre volt szükség, ám John F. Kennedy az Apollo-terv támogatása mellé állt. „Itt az ideje, hogy nagyobb erőfeszítéseket vállaljunk. Itt az idő egy új amerikai vállalkozás számára. Itt az idő, hogy ez a nemzet átvegye a vezető szerepet a világűrkutatásban” – mondta az amerikai elnök a kongresszus előtt tartott beszédében.

Az Apollo-programot kudarcok és sikerek egyaránt jellemezték. A kezdet tele volt balsikerrel, mint ahogyan az Apollo 1 példája is mutatja, amely közvetlenül a start után gyulladt ki. A fedélzeten lévő három asztronauta a tragédia során életét vesztette. A kemény erőfeszítéseket azonban végül siker koronázta.

Az Apollo-program csúcspontját 1969. július 21-én érte el, amikor Neil Armstrong, az Apollo-11 űrhajósaként, elsőként lépett a Holdra. Ezt követően még ötször landolt holdkomp a kráteres, sziklás Holdon.

Az utolsó Holdra szállásra 35 évvel ezelőtt került sor. 1972. december 7-én a floridai Kennedy Űrközpontból sikerrel startolt az Apollo-17, az Apollo-program utolsó missziója. A hatodik holdexpedíciónak azonban nem csupán az a különlegessége, hogy az utolsó volt, hanem hogy az egyetlen, amelyet éjszaka indítottak.

Míg az Apollo-17 két tagja, Harrison Schmitt és Eugene Cenan a Challenger holdkomppal a Holdon landolt, addig Ronald Evans a parancsnoki modullal keringett. A két asztronauta több mint három napig tartózkodott a Holdon, ebből mintegy 22 órát fordítottak Holdsétára.

Az űrhajósok sétáik során a továbbfejlesztett holdautóval összesen 35 kilométert tettek meg, és több mint 110 kilogramm holdkőzetet gyűjtöttek össze.

1972. december 14-én Cernan személyében hagyta el az utolsó ember a Holdat, ahová azóta sem lépett földi lény. Csak az Apollo-program 12 asztronautájának lábnyoma és a több száz millió dolláros holdjárók utalnak arra, hogy valamikor már járt ember a Holdon.