IPCC: Az energiahatékonyság a megoldás a klímaváltozásra

A tanulmány megjelenése igen aktuális, hiszen hétfőn kezdődött Baliban az ENSZ Klímavédelmi Konferencia, amelyen több mint száz tagállam – köztük Magyarország is – képviselteti magát, s amelynek célja, hogy megállapodás szülessen a 2012 utáni időszakban szükséges lépésekről az üvegházhatású gázok csökkentése terén.

A most napvilágot látott magyar nyelvű tanulmány (az eredeti angol nyelvű már november elején megjelent) tulajdonképpen az idén kiadott három IPCC jelentést (Az éghajlatváltozás folyamata/ Az éghajlatváltozás hatása és alkalmazkodás/ A kibocsátás csökkentése) foglalja össze. A negyedik jelentés nem tartalmaz rendkívüli újdonságot a globális klímaváltozással kapcsolatban. Jelentősége leginkább abban rejlik, hogy megerősíti azt a már korábban is hangoztatott tudományos tényt, hogy a Föld átlaghőmérséklete nő, és ennek hátterében az ipari forradalom – de leginkább az elmúlt évszázad – óta zajló emberi tevékenység áll. A zárójelentés a döntéshozók számára teszi átláthatóvá a problémát, és felmutatja azokat a legfontosabb lépéseket, amelyek megtételére feltétlenül szükség van, amennyiben meg akarjuk állítani a folyamatot vagy mérsékelni kívánjuk a klímaváltozás okozta hatásokat.

Az 1988-ban megalakult Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change) először 1990-ben adott ki átfogó jelentést a klímaváltozásról. A következő jelentés 1995-ben majd 2001-ben és 2005-ben jelent meg. A nagyközönség számára is hozzáférhető első magyar nyelvű kiadás, amelyet a szerzők a Kárpát-medencére vonatkozó adatokkal, prognózisokkal is kiegészítettek 2005-ben jelent meg Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon címmel (az Alinea Kiadó és a Védegylet gondozásában).

Az IPCC feladata nem az, hogy új adatokkal gazdagítsa a klímaváltozással kapcsolatos kutatásokat, hanem, hogy becsatornázza, szintetizálja számos, szerte a világban zajló tudományos kutatás eredményeit. A tanulmányok elkészítésében közel ezer – köztük számos magyar – tudós, szakértő vett részt.

Ennek köszönhetően az IPCC jelentés napjainkban a klímaváltozással kapcsolatos legrangosabb „adatbázis”, hivatkozási alap. Jelentőségét talán az bizonyítja legjobban, hogy elsősorban ennek hatására írták alá 1992-ben az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményt. Majd 1997-ben ez utóbbi szigorításaként megszületetett, majd 2005-ben hatályba lépett a Kiotói Jegyzőkönyv, amely a 2009 és 2012 közötti időszakra átlagosan 5, 2 százalékos üvegházgáz-kibocsátáscsökkentést írt elő a csatlakozó országok számára az 1990-es szinthez képest.

A jelenleg Balin zajló ENSZ klímakonferencia célja, hogy a Kiotói Egyezmény lejárta vagyis 2012 utáni időszakra dolgozzon ki újabb stratégiát az üvegházhatású gázok csökkentésére. A konferencia abból a szempontból bíztató, hogy az első napon írta alá Kevin Rudd, új ausztrál kormányfő, Ausztrália csatlakozását a Kiotói Egyezményhez. A korábbi kormány ugyanis nem volt hajlandó ratifikálni a szerződést. Így most a fejlett ipari országok közül egyedül az Egyesült Államok nem tagja az egyezménynek.

Faragó Tibor, a KvVM munkatársa, a Kormányközi Testülettel való együttműködés hazai koordinátora az IPCC jelentés bemutatóján hangsúlyozta, hogy Balin határozott megállapodásnak kellene születnie a további tárgyalások menetéről, ahhoz, hogy 2009-re létrejöhessen az új és szigorúbb egyezmény. A fejlett ipari országoknak legalább 25-40%-os üvegházgáz-kibocsátáscsökkentést kellene vállalniuk 2020-ra, ugyanakkor a vállalásokból a gyors ütemben növekvő ún. fejlődő országok sem vonhatják ki magukat.

Néhány érdekes tény a jelentésből:

Mi változott eddig?

• A szén-dioxid légköri koncentrációja 1750-től 2005-ig 280 ppm (milliomod térfogat rész) körüli értékről 378 ppm-re nőtt. Ez az érték messze meghaladja az elmúlt 650 ezer év átlagértékét, amely 180-300 ppm között alakult.

• A metán légköri koncentrációja az ipari forradalom előtti időszak 715 ppb értékéhez képest 1990-es évekre 1732 ppb-re nőtt, 2005. pedig már elérte az 1774 ppb-t. Ez az érték is messze meghaladja az elmúlt 650 ezer év átlagát, amely 320-790 ppb között volt.

• Míg a szén-dioxid és a metán esetében elmondható, hogy az 1990-es évektől gyorsuló ütemben nő a légköri koncentrációjuk, a nitrogén-oxidok légköri koncentrációja az 1980-as évektől viszonylag stabil ütemben emelkedik. A 18. század közepétől 2005-ig 270 ppb-ről 319 ppb-re nőtt.

• Az utóbbi száz évben a felszín közelében a levegő hőmérséklete 0, 74 Celsius fokkal emelkedett.

• Az 1961 óta zajló óceáni mérések alapján kimutatták, hogy a melegedés az óceánok felső, legalább 3 kilométeres rétegében is szembetűnő, ami – a szárazföldi jég egy részének olvadásával együtt – a 20. század folyamán 17 centiméterrel emelte a tengerek szintjét. 1961 és 2003 között a tengerszint emelkedési üteme átlagosan 0, 18 centiméter volt évente, de ez az ütem 1993 és 2003 között felgyorsult, így átlagosan évi 0, 31 centiméter lett.

• Az 1978 óta rendelkezésre álló műholdfelvételek alapján kimutatták, hogy az északi tengerek jégtakarója tízévente mintegy 3 százalékkal kisebb területre zsugorodik, sőt a nyári időszakban ez a csökkenés eléri a 7 százalékot.

• Hasonló a helyzet az északi féltekén a permafroszt (állandóan fagyott talaj) kiterjedésével is: 1900 óta mintegy 7 százalékkal csökkent a permafroszt területe, de tavasszal ez az érték elérheti a 15 százalékot is.

• A 20. század elejétől a csapadék egyértelműen növekedett Észak-Európában, mindkét amerikai kontinens keleti partjainál, valamint Ázsia északi és középső térségeiben. Ezzel szemben, szárazabbá vált az éghajlat a Szahel övezetben, a Földközi-tenger térségében, Afrika és Ázsia déli vidékein. A tengerfelszín hőmérséklete és a hótakaró változásai nyomán módosult a mérsékeltövi általános légkörzés.

Forrás: IPCC

Mi várható?

• A jövőre vonatkozó prognózisok szerint Földünk átlaghőmérséklete 1, 0 és 6, 3 Celsius fok közötti mértékben melegedhet attól függően, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődésből milyen határok közötti üvegház-gáz kibocsátás következik be. A jelentés szerint amennyiben az üvegházhatású gázkibocsátás szintje megállna a 2000. év szintjén, a felmelegedés üteme akkor is legalább 0, 1 Celsius fok lenne évtizedenként.

• A jelentés szerint 2090-es évekre – a jelenlegi trendet figyelembe véve – a 20. század végi értékhez képest 0, 18 – 0, 6 méterrel emelkedhet a világtenger szintje. A felső értékhatár ugyan kisebb, mint a korábbi jelentésben közölt érték, de nem szabad elfelejteni, hogy a vízszintemelkedés még évszázadokkal a légköri hőmérséklet remélt valamikori stabilizálódása után is folytatódni fog.

• A szárazföldi valamint a tengeri jégborítás tovább csökken.

• Gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási viszonyok: nagy erejű viharok, hirtelen lezúduló csapadék, hőhullám várható.

• Új eleme a jelentésnek az a megállapítás, hogy az óceánok vize eddig 0, 1 pH értékkel savasabbá vált, s a forgatókönyvek további 0, 1-0, 4 pH eltolódást valószínűsítenek.

• Egyes területeket erősebben sújtó vízhiány, illetve a szélsőséges időjárási viszonyok miatt bekövetkező terméskiesés következtében mintegy 200 millió klímamenekülttel kell számolnunk az évszázad végére.

• Megnő a keringési és légzőszervi megbetegedések, halálozások aránya. A terménykiesés miatt az alultápláltság és az abból fakadó betegségek, rendellenességek, halálozások száma szintén nő.

• Néhány fertőző betegség hordozóinak megváltozik a térbeli eloszlása.

Forrás: IPCC

Mit kell(ene) tenni a kibocsátás csökkentéséért?

• A tanulmány szerint rövid és középtávon a leghatékonyabb és legkevésbé költséges lépéseket az épületek energiahatékonysága terén lehet elérni. Megfelelő intézkedésekkel mintegy 30 százalékkal csökkenthető az épületek üvegházgáz-kibocsátása költségtöbblet nélkül. A javasolt intézkedések közé sorolható a hatékony világítás, a természetes megvilágítás maximális kihasználása, hatékony hűtő és fűtő berendezések, megfelelő szigetelés alkalmazása.

• Az ipar, az energiatermelés valamint a közlekedés területén minél szélesebb körben kellene használni a hatékonyabb, energiatakarékos valamint a megújuló energiahordozókon alapuló technológiákat.

• A széndioxidnyelők növelése az erdőirtás csökkentése, valamint (ahol lehetséges) az erdőtelepítés révén.

• A társadalom széles körében jelentős szemléletváltásra, a fogyasztói szokások megváltoztatására van szükség.

Kapcsolódó cikkeink: