Az első asszuáni gát
1902. december 10-én Asszuán közelében felavatták az első asszuáni gátat. A vízszint mesterséges szabályozására épített mintegy 2000 méter hosszú gát Sir William Willcocks mérnök irányítása alatt négy év alatt készült el.
A végtelen sivatagban fekvő Egyiptom számára évezredekig a Nílus jelentette az életet. A 6685 kilométer hosszú folyónak köszönhetően az ókorban ezen a vidéken fejlett földművelés bontakozott ki. A júliustól szeptemberig áradó Nílus jóvoltából a földeket sötétszürke iszap vonta be, ami termékennyé tette a földeket.
Egyiptomban a kincset jelentő víz tartalékolását, valamint a komoly problémákat okozó árvizek csökkentését szolgáló mesterséges folyószabályozásra már a 20. század elején kísérletet tettek.
Az első asszuáni gát építése 1899-ben, Asszuántól öt kilométerre Sir William Willcocks mérnök irányítása alatt kezdődött meg. A gránittömbök felhasználásával készült mintegy 35 méter magas gátat 2 kilométer hosszan építették meg. Az 1902. december 10-én ünnepélyes keretek között átadott gát azonban nem oldotta meg a problémát.
Hiába próbálkoztak 1907-1912, valamint 1929-1933 között a gát magasságának megemelésével, a befogadóképessége még így is kevésnek bizonyult.
Az új asszuáni gát építésére 1960-ban, Nasszer elnöksége alatt került sor. A hatalmas összegeket felemésztő beruházáshoz a szovjetek anyagi támogatásával és az esseni mérnökök tervei alapján kezdtek hozzá. A hat kilométerrel a régi gát felett épült 3600 méter hosszú, 111 méter magas óriási duzzasztóművet 11 év alatt, több száz szovjet mérnök irányításával 30 ezer munkás építette fel. Az új asszuáni gátat, ami az építkezés során 415 munkás életét követelte, 1971 januárjában Anvar Szadat elnök avatta fel.
Noha az asszuáni gát létrehozásával szabályozták a Nílus vizét, és védelmet alakítottak ki az aszállyal szemben, jelentős negatívumnak számít, hogy 120 ezer ember kényszerült otthona elhagyására, továbbá a természetbe való beavatkozás hosszú távon a világ leghosszabb folyója ökoszisztémájának teljes összeomlását eredményezheti. Azon túl, hogy a tradicionális halászfalvak elnéptelenedtek, csökkent a halállomány, számtalan halfaj pusztult ki, a víz minősége jelentős mértékben romlott, s nem utolsó sorban nagymértékű erózió indult meg a Nílus-deltában.