Eltűnik a Vörös-tenger?

A Vörös-tenger déli bejáratához, a Báb-al-Mandeb-szoroshoz tervezett vízi erőmű paraméterei már önmagukban megdöbbentőek: a 150 méter magas és egy kilométer vastag fal 100 kilométer hosszan húzódna az északi parton lévő Jemen és a déli parton lévő Eritrea és/vagy Dzsibuti között. A duzzasztómű várható gazdasági és környezeti hatásairól az International Journal of Global Environmental Issues című lap legújabb számában számolt be egy holland, román és amerikai szakértőkből álló kutatócsoport.

Mivel a világ legnagyobb vízierőművéről lenne szó, nagyon sok pro és kontra érv hangzik el. “Miközben a beruházás hatalmas környezeti kárt okozna, a környezet szempontjából előnnyel is járna, hiszen tetemes mennyiségű energiát állítana elő széndioxid-kibocsátás nélkül” – véli Jaap Hanekamp, a hollandiai Middelburgban lévő Roosevelt Akadémia kutatója, a cikk egyik társszerzője.

A vízi erőmű végső teljesítménye a tervek szerint 50 ezer MW lesz, amely a jelenlegi legnagyobb vízi erőmű, a Kínában a Jangce folyón lévő Három Szoros erőmű (Three Gorges Dam) teljesítményének duplája. Az erőműnél a nap energiáját, vagyis a párolgást használnák fel arra, hogy csökkentsék a gát Vörös-tenger felöli oldalán lévő vízszintet. Így az Indiai-óceán (Ádeni-öböl) irányából magasabb szintről érkező víz hajtaná meg a turbinákat.

Hanekamp szerint feltétlenül szükség van egy ilyen beruházásra, hiszen az olyan megújuló energiaforrások, mint a nap vagy a szél nem képesek kielégíteni a térség napról-napra növekvő energiaigényét. Más kutatók szerint viszont olyan mértékű környezeti kárt okozna, ami megkérdőjelezi a projekt létjogosultságát.

Eltűnnének a korallzátonyok a sósvizű tocsogóból

A beruházás ugyanis egy sekély, sósvizű medencévé alakítaná a Vörös-tengert, vagyis teljesen megváltoztatná az életfeltételeket, többek között eltüntetve a gazdag korallzátonyokat is.

A tenger területe a mai mintegy 450 ezer négyzetkilométerről ötven év alatt a kétharmadára csökkenne, 300 év alatt pedig az egyharmadára – írják a tanulmány szerzői. Ugyanakkor a “kirekesztett” víz megemelné az óceánok vízszintjét. A tanulmány szerint az első ötven évben 12 centiméteres emelkedést idézne elő a világtengerek szintjében, 300 év alatt pedig ez az érték 30 centiméter lenne. “Ugyanennyi energia szénnel történő előállítása sem okozna ilyen mértékű emelkedést a világtenger vízszintjében” – érvel Peter Bosshard, az International Rivers Network természetvédelmi szervezet vezetője.

Amennyiben megvalósul a beruházás, az energiatermelés csak legalább ötven év múlva indulhat meg 18-19 ezer MW teljesítménnyel, ugyanis ennyi idő kell ahhoz, hogy a párolgás révén mintegy 100 méterrel csökkenjen az elzárt Vörös-tenger vízszintje. A csúcsteljesítményt (50 ezer MW) csak közel 300 év múlva lehetne elérni, hiszen ekkorra csökkenne több mint 600 méterrel a Vörös-tenger vízszintje. Ez viszont lehetetlenné tenné a hajózást, vagyis megszűnne az Európa és Ázsia közötti rövid hajózási útvonal.

Roelof Dirk Schuiling, az Utrechti Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője szerint a beruházás valószínűleg 100-200 milliárd euróba kerülne. Ezen kívül még számolni kell a Vörös-tenger északi részén, a Szuezi-öbölnél is szükséges beruházással, melynek költsége 15-20 milliárd euróra tehető.

Andy Hughes, az International Commission on Large Dams egyik vezetője szerint a projekt technikailag kivitelezhető, de nem sok jót ígér. Szerinte előbb ki kellene használni minden más létező energiaforrást, mielőtt egy ilyen beruházásba kezdenénk. A várható környezeti hatásokat nehéz pontosan előrevetíteni, az viszont biztos, hogy visszafordíthatatlan és globális szinten is jelentkező változásokról lenne szó.

Ugyanakkor a térség bizonytalan politikai helyzete miatt is komoly aggályokat vet fel egy ilyen mértékű beruházás. „A megújuló energiákra épülő technológiák hatékonysága folyamatosan javul, és remélhetőleg ez a jövőben olyan mértékű lesz, hogy elkerülhetővé teszi egy ilyen megaberuházás létrejöttét” – hangsúlyozza Bosshard.

Kapcsolódó cikkeink: