Megszületett az első fontos megegyezés Balin
Az éghajlatváltozás káros következményeinek megfékezését finanszírozó, önálló alap létrehozásáról döntött az ENSZ klímaváltozási konferenciája Balin. Viszont a 2012 utáni üvegházgáz kibocsátás csökkentésről szóló tárgyalások még csak most kezdődnek.
Ezzel az indonéziai Bali szigetén múlt hétfőn kezdődött, kéthetes nemzetközi értekezleten megszületett az első fontos határozat, amely legfőképpen a szegény országok érdekét szolgálja. Az úgynevezett alkalmazkodási alapot az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai elleni intézkedések és programok anyagi hátterének előteremtéséhez lehet majd igénybe venni.
Az elsősorban a fejlődő országoknak szánt támogatási alapot 16 tagú igazgatótanács irányítja majd az ENSZ Globális Környezetvédelmi Alapján (GEF) belül. Az alapot a „tiszta fejlődés mechanizmus” (CDM) üzleti forgalmából származó – jelenleg kétszázalékos – illetékből finanszírozzák. A CDM keretében a fejlett országok úgy teljesíthetik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vállalt kötelezettségeiket, hogy a környezetszennyezés mérséklését célzó intézkedéseket és klímabarát beruházásokat pénzelnek a fejlődő országokban.
A konferencián Kevin Watkins, a globális felmelegedésről készített ENSZ-jelentés fő szerzője kedden a fejlett országok felelősségére figyelmeztette a részvevőket. A tehetős államoknak legkésőbb 2015-től évente 86 milliárd dollárt kellene fordítaniuk a klímaváltozás elleni globális küzdelemre. Ellenkező esetben tovább folytatódik a jelenlegi tendencia, vagyis a gazdag országok új, tisztább technológiákba ruháznak be saját területükön, miközben a szegény országok magukra maradnak a klímaváltozás elleni harcban.
A nagyja még hátra van
Úgy tűnik a konferencia egyik kulcsfontosságú kérdésére megoldás született. A konferencia másik igen fontos kérdése, hogy miként kezdődjön meg a tárgyalás az új kibocsátás-csökkentési vállalásokat tartalmazó nemzetközi megállapodásról, valamint a fejlett országok és a jelentős kibocsátással rendelkező fejlődő országok mennyiben járuljanak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéshez.
A világ 192 országából érkező szakértők és politikusok az ún. Bali Útitervről tárgyalnak, amely a 2012-ig szóló Kiotói Jegyzőkönyv által kijelölt kibocsátás-csökkentési időszakot követő erőfeszítésekről rendelkezik. Jelenleg erről heves vita folyik a fejlődő és fejlett országok között. Az Egyesült Államok is jelezte, hogy jelenleg nem kíván pontos számokról tárgyalni, bár hajlik arra a megállapodásra, hogy 2020-ig 25-40 százalékkal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990-es állapothoz képest.
Fodor Gábor környezetvédelmi és vízügyi miniszter Magyarország nevében támogatja az EU azon törekvését, hogy megőrizze zászlóshajó szerepét a globális klímavédelmi erőfeszítésekben, és elősegítse az új nemzetközi megállapodás létrehozását 2009-ig. A miniszter kifejtette, hogy az EU az 1990-es szinthez képest 2020-ig az üvegházhatást okozó gázkibocsátásainak 20 százalékos csökkentését vállalja, függetlenül a „2012. utáni egyezmény” megkötésének sikerétől, és kész akár 30 százalékos mérséklést vállalni, abban az esetben, ha a világ más nagy fejlett térségei, illetve a fejlődő országok is hajlandóak a felelősségüknek és képességeiknek megfelelő kötelezettségek vállalására – áll a KvVM sajtóközleményében.
Fodor Gábor utalt arra, hogy 1997-ben a Kiotói Jegyzőkönyvhöz csatlakozó országok összességében 5, 2 százalékos csökkentést tűztek ki célul, ezen belül az EU – akkor még 15 tagállama – mínusz 8 százalékot vállalt. A magyarországi kötelezettség 6 százalék üvegházhatású gázkibocsátás-mérséklés az 1985-1987 közötti időszakhoz képest.
Magas a tét Balin, hiszen két éven belül tető alá kell hozni a hosszú távú nemzetközi klímapolitikai megállapodást, máskülönben annak hatálybalépése biztosan 2012. utánra tolódna. Ebben az esetben a Kiotói Jegyzőkönyv alatti csökkentési vállalásokat nem követné azonnal újabb nemzetközi kibocsátás-csökkentési rendszer, aminek szükségességére az IPCC, az ENSZ Nobel-békedíjas, klímaváltozással foglalkozó, nemzetközi tudományos testülete is rámutatott legújabb jelentésében. Ezzel a kibocsátás-csökkentés késedelmet szenvedne és elkerülhetetlenné válna a Föld átlaghőmérsékletének 2 Celcius fok feletti növekedése, amely a tudósok szerint rendkívül súlyos és visszafordíthatatlan következményekkel járna.
Kapcsolódó cikkeink: