Szolzsenyicin születése

1918. december 11-én a dél-oroszországi Kislovodskban született Alexandr Iszajevics Szolzsenyicin, a 20. századi orosz irodalom ismert alakja. Annak ellenére, hogy jómódú paraszti családban jött a világra, a bolsevikok totális diktatúrája, és az általuk meghirdetett vörös terror miatt csonka családban, nehéz körülmények között nőtt fel.

A rosztovi egyetemen matematika-fizika diplomát szerzett Szolzsenyicin a Vörös Hadsereg önfeláldozó katonájaként végig harcolta a második világháborút, kitüntetésben is részesült, azonban egyik levelében élesen bírálta Sztálint és annak politikáját, ezért nyolc év börtönbüntetést kapott.

A több munkatábort is megjárt írót csak 1953-ban, Sztálin halála után engedték szabadon. Önfeledt boldogságra azonban ezt követően sem volt oka, ugyanis az örökös kényszerlakhely kijelölésével személyes szabadságában továbbra is korlátozták.

A közben rákban megbetegedett rab csupán betegségének köszönhette, hogy 1956-ban – állapotára való tekintettel – rehabilitálták.

Tanárként helyezkedett el, és ezt követően idejének jelentős részét írással töltötte. A kegyetlen munkatábori életet az Iván Gyenyiszovics egy napja című novellájának köszönhetően az egész világ egy csapásra megismerte. Noha a hruscsovi enyhülés időszakában könyv formájában, valamint folyóiratban rendszeresen megjelenhettek írásai, 1965 után némaságra ítélték.

Miközben a Szovjetunióban betiltották A pokol tornáca, valamint a Rákosztály című műveit, továbbá kizárták az írók szövetségéből, külföldön egyre nagyobb hírnévre tett szert. Írói tevékenységének elismeréseképpen 1970-ben irodalmi Nobel-díjban részesült, amelyet a szovjet politikai vezetés országelhagyási tilalma miatt csak négy évvel később tudott átvenni.

Szolzsenyicin nevéhez fűződik az 1973-ban megjelent GULAG szigetcsoport monumentális munka is, amely a Szovjetunióban hatalmas botrányt váltott ki. Az írót a leleplező könyv miatt megfosztották szovjet állampolgárságától és külföldre száműzték.

A kitoloncolt író először Svájcban, majd néhány évvel később az Egyesült Államokban telepedett le. Csak az orosz rendszerváltást követően kapta vissza állampolgárságát és térhetett vissza hazájába. A jelenleg 89 éves Szolzsenyicint, aki az elmúlt évtizedekben a fékevesztett kommunista diktatúrát és a kapitalista világot egyaránt élés kritikával illette, az Oroszországi Föderáció munkássága elismeréseként ebben az esztendőben állami-díjjal tüntette ki.