Gyúlékony jégmezők után kutatnak

Nap mint nap hallani immár arról, hogy a kínai gazdaság energiaéhsége milyen hatással van a világgazdasági és világpolitikai folyamatokra, és nem utolsó sorban környezetünk, a Föld klímájának megváltozására. Kína energiaéhsége környezetvédelmi szempontból valóban aggasztónak tűnik, bár felsejlenek azért olyan megoldások is, amelyekkel a globális környezeti katasztrófa elkerülhetőnek tűnik.

Miközben az ázsiai ország jórészt még mindig szénerőművekkel látja el iparát energiával, a kínai vezetők is tisztában vannak azzal, hogy minden lehetséges energiaforrás jól jöhet. Pláne, ha az a kínai tengerpart közelében van.

Ég a jég

Kína mellett Dél-Korea, Tajvan és India is dollármilliókat öl egy Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban eddig ugyancsak szkepszissel kezelt módszer kifejlesztésébe: a permafrostba, azaz az örökké fagyott altalajban, illetve a tengerek 4-500 méteres mélységébe zárt metángáz esetleges kiszabadítását és energetikai hasznosítását ezen ázsiai országok töretlen gazdasági fejlődése kényszerítheti ki.

A jelenség, hogy a jégbe, kőzetekbe zárt metángáz is elégethető, nem túl régóta ismert: nagyjából a hetvenes évek elején jöttek rá a kutatók és az olaj- valamint földgázipari cégek arra, hogy a földgázvezetékekben jégdugóként problémát okozó anyag hidegen is ég. Azóta nyugaton folyamatosan kísérleteztek az „égő jégdarabokkal”, ám valódi áttörés mégsem következett be.

Pedig jégbe zárt formában döbbenetes mennyiségű metán található a tengerek mélyén és az örökké fagyott altalajban. Egyes becslések szerint a világ kiaknázható és nem kiaknázható kőolajmennyiségének akár a négyszerese is lehet az a metánmennyiség, amely jégbe fagyva tárolódik évmilliók óta. Általában a tengerpartok mentén húzódó lemezek és az északi valamint a déli sarkvidékek mentén található területek a fő lelőhelyek, ám pontos adatokkal a mennyiség vonatkozásában egyelőre senki nem tud szolgálni. Egy biztos: akár a lángoló jég is megoldhatná a világ energiaválságát. Persze azért veszélyei is vannak a jégszerű metánnak.

Szén-dioxidot a metán helyére?

Az első és legkomolyabb problémát a jégbe zárt metán természetes kiszabadulása jelentheti. A lemeztektonikai mozgások miatt manapság is nagy mennyiségű metán kerül a vízfelszínre, onnan pedig a levegőbe. A Bermuda-háromszögben jól ismert jelenségek azok a hatalmas buborékok, amelyeket a tengerfenékről felszabaduló metángáz kelt. Egyes teóriák szerint a Bermuda-háromszögben eltűnő hajók és repülőgépek is pontosan ezeknek a hatalmas metánbuborékoknak köszönhetően vesznek oda, noha eddig egyetlen komolyabb kutatás sem erősítette meg ezt az elméletet.

A metánbuborékok megléte ugyanakkor nem kérdés: a problémát sokkal inkább az okozza, hogy hogyan is lehetne hasznosítani azt. A metán a légkörbe kerülve legalább olyan káros módon hat környezetünkre, mint a széndioxid – nem véletlen, hogy környezetvédők erőteljesen tiltakoznak a jégbe fagyott metán hasznosítása ellen.

Csakhogy a németországi Kiel egyetemének kutatói most egy olyan módszert dolgoztak ki, amely révén a megfagyott vízzel körülzárt metángáz helyére a másik üvegházhatású gáz, a szén-dioxid pumpálható. Ráadásul egy felszabadított metángáz-molekula helyére akár öt molekulányi széndioxid is elrejthető, ami környezetvédelmi szempontból igencsak hatékonynak tűnik – olvasható a Spiegel Online beszámolójában.

A kínai kutatók sajtótájékoztatójukon azt is elmondták, hogy a part mentén feltárt metánhidrát-mezőt csak agyag és homokos üledékréteg borítja, így a felszínre hozatal nem okozhat túl nagy problémát. Mindazonáltal Japán és India sem kíván lemaradni a metánhidrát-mezők feltárásában. Míg a szigetország e célból megépítette a világ legnagyobb kutató-fúróhajóját, addig India egy 200 millió eurós nemzeti fejlesztési-kutatási program keretében vizsgálja a „jégmetán” hasznosításának és felszínre hozatalának lehetőségeit.