Műemlékre emlékmű: visszaépítik a koronázó bazilika szeletét

Ha valaki mostanság jár a székesfehérvári nemzeti emlékhelyen, szárnyaló képzelet kell ahhoz, hogy a romokban felismerje az egykori koronázó bazilika alapjait. Télidőben a terület zárva tart, a tér talán legnagyobb attrakciója pedig mindössze egy tangóharmonikás, aki panaszos dallammal szórakoztatja az arra tévedőket. Pedig a többször átépített templom egykoron Európa egyik legnagyobbja volt: 15. század végi állapotában negyvennégy méter magas volt a főhajó, míg a tornyok magassága meghaladta a hetven métert. Az egykorú beszámolók szerint Veszprém felől közelítve már negyven kilométerről észrevette az utazó a hatalmas épületet.

A templomból – és a hozzá tartozó épületegyüttesből – a 18. század elejére szinte semmi sem maradt. „A csillagok szerencsés konstellációja kellett hozzá talán, hogy most méltó emléket állíthatunk a koronázó bazilikának és Székesfehérvár középkori történelmének” – mondta el a National Geograpuc Online-nak Viniczai Tibor, a város alpolgármestere.

Királyok nyughelyéből lőporraktár

A koronázó bazilika története az első Árpád-házi király, Szent István idejében kezdődött. Azaz elképzelhető, hogy már korábban is templom állt a helyén – mint azt néhány kutató feltételezi -, amelyet a késői római korban, már a kereszténység térhódítása után emelhettek. Azonban az ismert bazilika első említése a tizenegyedik századból való: ekkor adott parancsot I. István a felépítésére. És ugyan az épület már a harmincas évek első felében elkészült, csak 1038-ban, István halála után szentelték fel, amikor ide temették az első magyar királyt. A templom a későbbiekben is koronázó- és temetkezési helye volt az uralkodóknak: a mohácsi csatavesztésig 43 királyt koronáztak meg a falai között, és tizenötük földi maradványai találtak itt (a történelem viharai miatt csak majdnem) végső nyughelyet.

Történelmének első tündöklő öt évszázadában többször is átépítették, bővítették a templomot. Így a kezdeti, négytornyú román épületegyüttesből Mátyás korára gótikus templom lett. Ezt a virágzó korszakot azonban – ahogyan a város életében is – stagnálás, majd hanyatlás követte.

A törökök nem pusztították el a templomot, először csupán az árulónak tartott Szapolyai János maradványait ebrudalták ki a megszentelt földből. A későbbiekben a gótikus épület lőporraktár lett – egészen addig, míg egy robbanás alaposan meg nem rongálta az egyik tornyát. A török kiűzése után a székesfehérvári királyválasztó prépost azzal a kérelemmel fordult a Habsburgokhoz, hogy építsék újjá a templomot. Rosszul időzített, hiszen a kérésre 1703-ban került sor.

Bazilika helyett püspöki palota

A Rákóczi-szabadságharc elején sok minden fontos lehetett I. Lipótnak, az azonban biztosan nem, hogy a „rebellis” magyarok nemzeti identitását a koronázó templom újjáépítésével erősítse meg. Így lett ugyan építkezés a török kiűzése után elnémetesedett Fehérváron, ez azonban a bazilika csaknem teljes megsemmisüléséhez vezetett: barokk püspöki palota építésébe kezdtek, amelyet részben a templom visszabontott alapjaira emeltek. 1713-ra a koronázó templomnak szinte nyoma sem maradt, majd néhány évtizeddel később elkészült a palota.

A romterület csak több mint két évszázaddal később kezdte mai formáját elnyerni. Elsőként Henszlmann Imre tárta fel, majd temette vissza a királyi bazilika maradványait, majd Szent István halálának kilencszázadik évfordulójára készülve Gerevich Tibor (a Műemlékek Országos Bizottságának újraszervezője) szervezett szakértői összefogást a bazilika emlékének megmentésére. 1938-ban átadták a nemzeti emlékhelyet, amelynek része az az épület, amelyben a Szent István temetkezési kellékének tartott kőszarkofágot nézhetik meg a látogatók. Kereszttel ékesített fedőlap került a csontkamra lejáratára, a területet a püspöki palota felől ölelő téglafalon pedig az ide eltemetett királyok domborművei kaptak helyet.

Bazilika szeletet építenek

„A nemzeti emlékhely jelenlegi kialakítása sajnos nem vonzó a turisták számára, és kissé méltatlan ahhoz a szakrális, történelmi emlékhez, amelyet a hely képvisel” – véli a város alpolgármestere. Viniczai Tibor elmondta: a kormánydöntés nyomán elnyert jelenlegi 2, 3 milliárd forint elég arra, hogy elkezdjék a Székesfehérvári történelmi belváros átalakítását.

A munka tavasszal kezdődik majd, amikor ismét feltárják a romterületet, majd a bazilika romjai fölé felépítik annak metszetét – egy tíz méteres szakaszon az eredeti, negyvennégy méteres magasságában fog majd állni a templom egykori nagyságát bemutató emlékmű, amely egyúttal a védőtető szerepét is betölti majd. Fedett belsejében kivetítőkön idézik majd fel a templom építési periódusait. Újraépítik majd a gótikus lábazatot is, amelyen az itt eltemetett királyok szobrai kapnak helyet. Akik pedig jobban szeretnék megismerni a királyi koronázó bazilika történetét, azokat föld alatti, a jelenlegi járda felől nyíló prépostsági múzeum várja majd.

„Mivel a város történelmének első századaiban ugyancsak kötődött az Árpád-házi uralkodókhoz, az is felmerült a testületi ülésen, hogy kutatóintézetet létesítsünk, amely kifejezetten a magyar királyság első három évszázadának korszakával foglalkozna” – tette hozzá az alpolgármester, ám mint mondta, erről döntés egyelőre nem született.

Biztosan felépül viszont a középkori Székesfehérvár kilencvenszer negyvenöt méteres makettje a belváros mellett. Az emlékhelyen és a makettvárosban egyaránt a román kori bazilikát mutatják majd be (elvégre ezt ismerik a kutatók jobban) – a maketten négy méter harminc centis magasságban. A gigantikus makettváros utcáin ugyan elférnének a látogatók, azonban tilos lesz a bejárás: körbefutó rámpáról lehet majd tanulmányozni, milyen is lehetett a város a középkorban, hiszen volt olyan időszak, amikor beépített területe megegyezett a korabeli Párizs és London nagyságával.

A makettváros mellett végül királyi játszópark épül, ahol a legkisebbek mesék, mendemondák segítségével ismerhetik meg a több évszázaddal ezelőtti Székesfehérvár mindennapjait.

A terv megvalósítása jövő tavasszal kezdődik és az alpolgármester reméli, hogy az első szakaszt 2010 első negyedévében befejezhetik. Ekkor már állni fog a bazilika hatalmas emlékműve, a makettváros és a játszópark. Közben a teljes befejezéshez igyekeznek új forrásokra pályázni.

Ha a helybéliek megszeretik, nem lehet baj

„Grandiózus, ám nem minden veszély nélküli a székesfehérváriak terve” – mondta el portálunknak Fejérdy Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal általános elnökhelyettese. Mint mondta, a bazilika tervezett negyvennégy méter magas szelete gyökeresen átalakítaná az egyébként barokk város látképét, amiből nagyon jó és nagyon rossz is kisülhet. „A terv egyfajta elegye a műemléknek és az emlékműnek. Ha a tervezők kellő alázattal viszonyulnak ahhoz, ami előtt tisztelegni akarnak, és nem lépik túl a jó ízlés határát, sikeres lehet az emlékhely átalakítása.”

Fejérdy Tamás emlékeztetett arra, hogy a nemzeti emlékhely korábban is komoly vitákat kavart. Néhány évvel ezelőtt védőtető került a bazilika romjai fölé, amelyet a lakosság tiltakozása miatt bontottak le. „Az kell, hogy az önkormányzat folyamatosan tájékoztassa a székesfehérváriakat a tervekről, s amennyire lehet, a döntésekbe is vonja be őket. Így a helybéliek fontosnak érzik majd a beruházást, s ha ők szeretik majd, ez a lelkesedés átragad az odalátogatókra is.”

Szöveg és fotók: Kovács Olivér