Ítélet a Dreyfus-ügyben
1894. december 22-én a Legfelsőbb Katonai Bíróság Alfred Dreyfus francia tisztet hamis bizonyítékok alapján száműzetésben letöltendő, életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítélte. A rabnak a kirótt börtönbüntetést a Dél-Amerika partjainál fekvő, Francia Guyanához tartozó Ördög-szigeten kellett letöltenie.
Az 1890-es évek közepén hatalmas botrány rázta meg Franciaországot. 1894 őszén egy ügynökként is tevékenykedő takarítónő a párizsi német katonai attasé papírkosarában titkos francia dokumentumokra bukkant.
A németeknek való kémkedéssel a francia vezérkar a zsidó Alfred Dreyfus katonatisztet kezdte el gyanúsítani, aki az antiszemitizmus túlfűtött légkörében ideális vádlottnak tűnt.
Noha nem találtak ellene egyértelmű bizonyítékot, a Legfelsőbb Katonai Bíróság 1894. december 22-én száműzetésben letöltendő, életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítélte, továbbá néhány nappal később a párizsi Katonai Főiskola udvarán rangjelzésétől megfosztották és kardját kettétörték.
A láncra vert rabot 1895 februárjában a Dél-Amerika partjainál fekvő, Francia Guyanához tartozó Ördög-szigetre szállították, ami egyet jelentett a biztos halállal.
A történetnek csupán egy szépséghibája volt: miközben Dreyfus a dzsungel mélyén létrehozott büntetőtelepen sínylődött, a valódi bűnös, Charles Ferdinand Walsin-Esterhazy szabadlábon járkált. Annak ellenére, hogy jónéhány ismert személy elszántan küzdött a kapitány rehabilitálásáért, a kormánynak és a hadvezetésnek nem állt érdekében elindítania az ügy felülvizsgálatát.
A perújrafelvételre azonban négy évvel később mégis sor került. Az egykori tisztet a hadbíróság viszont ezúttal is bűnösnek találta.
A bűnösségét mindvégig tagadó Alfred Dreyfust, aki hosszú éveken át harcolt az igazáért, csak 1906. július 12-én rehabilitálták. Ezt követően visszavették a hadseregbe, őrnaggyá nevezték ki, valamint megkapta a francia Becsületrend keresztjét.