A gyalui egyezmény megkötése
1541. december 29-én Gyalu várában megegyezés született I. Ferdinánd képviselője, Serédy Gáspár és Fráter György között.
Miután 1541 augusztusában a török egy kardcsapás nélkül elfoglalta a budai várat, Fráter György az oszmánok és a Habsburgok között hintapolitikába kezdett. Látszólag behódolt a töröknek, ugyanakkor hűségnyilatkozatot tett I. Ferdinándnak.
Az ország három részre szakadása után György barát legfontosabb politikai célja Magyarország egységének helyreállítása volt, amit a megfelelőnek hitt katonai potenciállal rendelkező Habsburg-korona alatt akart megvalósítani. Az 1541. december 29-én Gyalu várában megkötött egyezmény is ezt kívánta előkészíteni.
A Habsburgok nevében tárgyaló Serédy Gáspár és az Izabella királynét képviselő Fráter György, Petrovics Péter, valamint Statileo János erdélyi püspök között létrejött megegyezésben János Zsigmond lemondott a ráeső keleti országrészről, viszont a Szapolyai család kárpótlásként megkapta volna Szepes várát és annak tartozékait.
A gyalui egyezmény azonban – a váradi békéhez hasonlóan – sohasem realizálódott. Miután a királyi-birodalmi csapatok többször is kudarcot vallottak az oszmánokkal szemben, 1542 decemberében a Tordán összegyűlt erdélyi rendek érvénytelenítették a gyalui megállapodást, és az évi tízezer forintos adó megfizetésével inkább behódoltak a Portának.
Martinuzzi Fráter György azonban ezt követően sem adta fel az országrészeket egyesítő elképzeléseit, és 1549-ben Nyírbátorban újabb, a gyaluihoz hasonló megegyezést kötött Ferdinánddal. A király által küldött 7500 zsoldos létszáma viszont a Portától elszakadni kívánó Erdély megvédésére kevés volt, így Fráter a törökkel a látszólagos jó viszonyt jobbnak látta továbbra is fenntartani.
Magyarország egységének helyreállítására csak a török kiűzése után, a 17. század végén, valamint a 18. század elején nyílt lehetőség.