A margarin térhódítása
1871. január 3-án a New York állambeli Binghamtonból származó Henry Bradley 110626-os számon szabadalmaztatta az Egyesült Államokban az öreg kontinensen már jól ismert „vajutánzatot", a margarint.
A 19. század második felében új élelmiszer jelent meg az európai boltok polcain: a margarin.
Az 1860-as években III. Napóleon francia császár Hippolyte Mége-Mouriés kémikust bízta meg azzal, hogy állítson elő olcsó árkategóriájú, ízvilágában a vajhoz hasonlító terméket.
A vegyész 1869 nyarán sikerrel teljesítette a megbízást, és piacra dobta a növényi olajból, marhafaggyúból, valamint lecitinből készített kenhető, krémes állagú „művajat”, amelyet a görög eredetű margaron (jelentése: gyöngykagyló) után margarin névre keresztelt.
A vajhoz képest lényegesen alacsonyabb ára, valamint finom íze miatt a margarin rövid időn belül a legkeresettebb élelmiszerek közé tartozott. Nem csoda, hogy a megélhetésüket féltő tradicionális vajkészítők és a gombamód szaporodó margaringyártók közt heves konfliktus bontakozott ki.
Míg Nyugat-Európa a vajpártiak és a „margarinisták” között dúló élelmiszerháborútól volt hangos, addig az Egyesült Államokban még csak épp kezdték megismerni az új, kenhető krémet.
Miután az Újvilágban 1871. január 3-án a New York állambeli Binghamtonból származó Henry Bradley 110626-os szám alatt szabadalmaztatta a margarint, a „vajutánzat” ott is elindult a siker útján. Igaz, sokáig csak alapanyagként, különleges kulináris élvezet nyújtó ételek elkészítéséhez használták.