Fotó az őskorcsolyáról

Az Oxfordi Egyetem kutatói szerint távoli őseink Kr.e. 1800 körül csatolták fel Észak-Európában elsőként az állati csontokból készített alkalmatosságot, amely segítségével sokkal kevesebb idő alatt és mintegy 10 százalékkal kisebb energiaráfordítással szelhették át a befagyott tavakat, mintha gyalogosan megkerülték volna őket.

Az őskorcsolyázók alapfelszereléséhez két “síbot” is tartozott – ezek segítségével lökték testüket előre, gyorsítva az előrehaladást.

A kutatást irányító Federico Formenti a sajtónak elmondta, hogy öt kiváló korcsolyázóval teszteltették le az olasz Alpokban a lócsontból házilag készített korcsolyákat. A résztvevőknél a kísérlet közben regisztrálták az oxigénfelvételt és a sebességet.

A tudósok számítógépes szimuláció segítségével számították ki, hogy mennyi energia takarítható meg a korcsolya segítségével egy 10 kilométeres út során különböző észak-európai országokban. Mint kiderült, különösen Finnország déli részén jelentett a korcsolya óriási előnyt viselője számára.

“Finnország déli részén a korcsolya használata négyszer-ötször hatékonyabbá tette a befagyott tavak átszelését” – mutatott rá Federico Formenti. Az oxfordi kutatók tanulmánya januárban lát napvilágot a londoni Linné Társaság folyóiratában.