A Laokoón-szoborcsoport megtalálása
1506. január 14-én egy bizonyos Felice de Fredis nevezetű paraszt Rómában, az Esquilinus dombon lévő szőlőjében, Néró császár Aranyháza romjainak közelében rábukkant a Kr.e. I. századból származó, fehér márványból készült Laokoón-szoborcsoportra.
1506. január 14-én egy bizonyos Felice de Fredis nevezetű paraszt Rómában az Esquilinus dombon lévő szőlőjében, Néró császár Aranyháza romjainak közelében, ott ahol az idősebb Plinius ókori történetíró sejtette, megtalálta a Kr.e. I. századból származó Laokoón-szoborcsoportot.
Az Apollón főpapjának, Laokoónnak és két fiának haláltusáját ábrázoló szobor ezt követően néhány héten belül – a híres építész, Giuliano da Sangallo és munkatársa, Michelangelo Buonarotti közvetítésével – II. Gyula pápa magántulajdonába került. A katolikus egyházfő a megtalálót a római Santa Clara in Aracoeli templomban sírhellyel, továbbá 1500 dukátnyi összeggel jutalmazta.
A jó állapotban lévő, fehér márványból készült szobrot, amely a 20. század elején kisebb restaurálási munkákat igényelt, feltételezhetően három rodoszi szobrászmester: Agészandrosz, Athanodórosz és Polüdórosz készítette.
Az alkotók a témaválasztásnál a trójai mondakörig nyúltak vissza. Laokoón trójai főpap volt, aki ellenezte, hogy a görögök által otthagyott falovat bevigyék a trójaiak, ezért a görögök oldalán álló Poszeidón büntetésképpen a tengerből két kígyót küldött ellene, hogy a jóst és családját fojtsák meg. A szobor a három ember kilátástalan haláltusáját ábrázolja.
Noha jó néhány, elsősorban amerikai történész vitatja a szobor mintegy 2100 éves múltját, és inkább Michelangelo munkájának tulajdonítja, a Laokoón-szoborcsoportot az ókori szobrászat legkiemelkedőbb alkotásai között tartjuk számon. A szobor jelenleg a Vatikán Múzeumban tekinthető meg.