Mi végett vannak az állatkertek?

Vilma alig pár hete adott életet gyermekeinek, illetve egész pontosan talán csak egy gyermeknek a Nürnbergi Állatkertben. A bizonytalanság oka az, hogy az állatgondozók szándékosan nem zavarták meg az anyaállatot szülés közben és közvetlenül utána. Olyannyira nem, hogy a barlangjába visszavonult állatról azt sem tudják, hogy hány medvebocsnak is adott életet. Mivel kamerákat egyelőre nem szereltek fel Vilma barlangjába, a gondozók csak a bocsok hangjaiból próbáltak következtetni, hogy a nőstény túl van-e már a szülésen.

Vilma ideges

A múlt hét elején az ápolók az anyamedve furcsa viselkedésére lettek figyelmesek, miközben a kicsik hangját immár egyáltalán nem hallották. Vilma idegesen járkált fel s alá a sziklák között, különös hangokat hallatott, és egyáltalán nem tűnt éhesnek (bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a jegesmedvék állatkerti körülmények között nincsenek rosszul táplálva).

A gondozók azt sejtik, hogy Vilma a két medvebocsot megette. Hogy mi lehetett ennek az oka, egyelőre nem tudjuk: a nemzetközi hírügynökségeknek az állatkert vezetője, Dag Encke úgy nyilatkozott, hogy nem ritka jelenség a természetben az, hogy a beteg vagy életképtelennek tűnő kicsinyeket a felnőttek megeszik.

Hanga Zoltán, a fővárosi állatkert szóvivője kérdésünkre szintén hasonlóan vélekedett: az egyik ok a kicsi életképtelensége lehetett. Másrészről viszont – bármily furcsán is hangzik –, az sem elképzelhetetlen, hogy Vilma egyszerűen rossz anya, vagy finomabban fogalmazva anyai képességei még nem fejlődtek ki. Ahogy az sem zárható ki, hogy valamilyen stressz érte az állatot, és ezt vezette le ilyen meglepő módon, bár Hanga szerint talán ennek a legkisebb a valószínűsége.

Vilma „kannibalizmusának” pontos okát valószínűleg soha nem ismerjük, ám sokak szerint nem is feltétlenül az okok után kell kutakodni. Sokkal lényegesebb az a kérdés, hogy az állatkerteknek van-e joguk beavatkozni a természet rendjébe?

Hagyni a természet folyását?

Németországban a fenti kérdésről egy másik jegesmedvebocs kapcsán tavaly már heves vita alakult ki. Knutot, a Berlini Állatkert pár hetes jegesmedvéjét ugyanúgy nem volt hajlandó felnevelni anyja, ahogy minden valószínűség szerint Vilma sem fogadta el saját gyerekeit.

A Berlini Állatkert vezetői azonban közbeavatkoztak, és az ápolók segítségével felnevelték az időközben nemzetközi médiasztárrá avanzsált Knutot. Sőt, azóta szintén ezt az utat választották a Nürnbergi Állatkert vezetői másik jegesmedve nőstényük, Vera kapcsán is: a múlt héten ellett állat csontsovány kicsinyét látva döntöttek az ápolók a mesterséges nevelés mellett.

Egyes állatvédők már Knut eseténél hangsúlyozták: ha a nőstény kitaszítja a kicsinyeket, nem szabad beleavatkozni a természet folyásába, bármilyen kegyetlennek tűnik is ez a megoldás. A kitaszítás pontos oka Knut kapcsán sem volt ismert, ám az állatvédőket nem is ez a kérdés izgatta.

Miranda Stevenson, a Brit és Ír Állatkertek Szövetségének igazgatója a BBC News riporterének kérdésére viszont védelmébe vette berlini és nürnbergi kollégáit: „Az elv az, , hogy csak akkor neveljünk fel mesterségesen, emberi közbeavatkozással egy állatot, ha az a későbbiekben visszaküldhető saját környezetébe és társai közé. A jegesmedvék esetében azonban nem erről van szó”. Mások szerint a jegesmedvéknél nem ritka jelenség, hogy az első almot egészen egyszerűen nem nevelik fel, a nőstények csak a másodikkal kezdenek el foglalkozni.

De hol van itt a természet?

Az emberi beavatkozás pártján állók hamis érvelésnek tekintik a természet rendjével példálózást: úgy vélik, álszent dolog úgy tenni, mintha az állatkerti jegesmedvék természetes körülmények között élnének.

A mesterségesen, emberek által létrehozott környezetben élő állatok esetében egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy hagyni kell a természet rendje szerint folyni a dolgokat. Ugyancsak a BBC News kérdésére így érvel Andrew Linzey, az oxfordi Állatetika Központ (Oxford Centre for Animal Ethics) igazgatója is: ha már mesterséges körülmények közé kerültek az állatok, azzal az ember bizonyos értelemben felelősséget is vállal értük.

Talán még érthetőbb hasonlattal élt Hanga Zoltán, a Fővárosi Állatkert szóvivője: akik a beavatkozás ellen szólnak, azok tulajdonképpen az emberi orvostudomány fejlődése ellenében is felszólalhatnának. Hiszen az orvostudomány fejlődése révén sem történik más, mint hogy beavatkozunk a természet rendjébe, és az életképtelen emberi egyedeket megmentjük, vagy legalábbis egy időre még életben tartjuk.

Hanga szerint jó érv lehet az anyjuk által kitaszított kicsik felnevelése mellett, ha például veszélyeztetett fajokról van szó. Ez a hetvenes években igaz is volt a jegesmedvékre, manapság azonban már nem. Knut kapcsán Hanga azt is megjegyezte: a medvebocs életben tartása, és a körülötte kialakult médiafelhajtás közvetett módon igen sokat tett a természetvédelem ügyéért, így a medvebocs életének megmentése mellett más pozitív hozadéka is volt az emberi beavatkozásnak.