András, Andor, Andrea2020. november 30., hétfő
Kultúra

Óbuda kincses szigete: a helytartói palotától az Árpád gőzösig

National Geographic Magyarország

Úgy tűnik, az Óbudai-sziget iránti érdeklődés időről-időre fellángol a történelem során. Hadrianus helytartói palotája, majd a Széchenyi kezdeményezte hajógyár után immár a harmadik mega-beruházást, Közép-Európa jelentős turisztikai- és szórakoztató központját tervezik a területen. Cikkünk első részében a reformkorig idézzük fel a sziget történetét.

Talán a sors fintora, hogy az ember hol felfedezte, hol elhagyta, s szinte elfelejtette a két és fél kilométer hosszú, összesen 118 hektár területű Óbudai-, vagy más néven Hajógyári szigetet. „A 2007 nyarán és őszén végzett szondázó ásatások eredményeként Kr. e. 3500-2500 körülre datálhatók az emberi megtelepedés első nyomai” – mondta el a National Geographic Online-nak Havas Zoltán ásatásvezető régész, a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumának munkatársa. „A hajógyári öböl keleti partjánál késő rézkori, kora bronzkori leletek, többek között tűzhely nyoma került elő a jelentős vastagságú, helyenként több mint kétméteres újkori feltöltés alól. Ám ezek az emberek nem végleg telepedtek meg itt, ha magasabb volt a vízállás, elhagyták a területet” – tette hozzá a régész. A középkorban is többször népesült be a sziget: előkerültek egy 11., illetve egy 13-15. századi település maradványai is.

A múlt évi szondázó ásatás a sok eredmény mellett azonban kissé talán csalódást keltett a szakemberek körében. Legtöbben a római kor maradványainak felbukkanását várták: egy kerítés és több árok, oszlophely nyomaitól eltekintve ezúttal hiába.

A jövendő császár palotája

A Hajógyári sziget legnagyobb régészeti lelet-együttese pontosan behatárolt helyen, ám korántsem teljesen feltárva pihen néhány garázs, műhely és egy golfpálya ölelésében, helyenként nyolc méteres mélységben. A legkorábbi változatában Kr. u. 106 után, az akkori helytartó, Hadrianus (későbbi császár) utasítására épített együttes ismert főépülete százhúszszor százötven méteres négyszöget formál. Az épületben a korábbi feltárások adatai szerint száznál több helyiség volt. A palota – amely a helytartó székhelyeként Pannonia Inferior provincia közigazgatási központja volt – a köré épült hivatalokkal valóságos hivatalnokváros lehetett, amelynek nyugalmát egyre bővülő létszámú (végül már ezer főt számláló) őrség vigyázta. Végül feltehetőleg mégsem az ellenség támadásai kényszerítették a rómaiakat a sziget elhagyására: a Duna vízszintje emelkedni kezdett, így az árvízveszély miatt legkésőbb 293 után kiürítették a palotát.

„Hadrianus monumentális épületegyüttese Róma hatalmát is jelképezte. A kertekkel övezett palota teljes területe csaknem tíz hektár volt. A helyiségek belső magassága három és fél, négy méter lehetett, vagyis hatalmas, szellős tereket kell elképzelnünk” – mondta el portálunknak Zsidi Paula, az Aquincumi Múzeum igazgatója. „A huszadik század negyvenes-ötvenes éveiben végzett feltáráskor hét helyiségnek a padlóján még megtalálták a mozaik-burkolatot is. Ezek az – adott kornak megfelelő szakmai módszerekkel – eltávolított falfestményekkel együtt az Aquincumi Múzeum gyűjteményébe kerültek.”

A helytartói palota elsőként megtalált két mozaikpadlója azonban a sokkal messzibb Bécsbe, a Kunsthistorisches Museumba került, miután Rómer Flóris 1854 és 1857 között elvégezte az első feltárást a szigeten. Akkor a hajógyár területén még több helyütt látszottak falmaradványok, amelyet a kor tudományos közvéleménye kezdetben római fürdő romjainak vélt.

„Rómer Flórison kívül csak a huszadik század közepén, a negyvenes, illetve az ötvenes években folytattak ásatásokat itt” – tette hozzá Zsidi Paula. „Ezeknél az adott kor tudományos színvonalának megfelelően dolgoztak, így a helytartói palota következő feltárása rengeteg eredményt hozhat. Az egykori Római Birodalom területén mindössze öt-hat ilyen épületegyüttes, bizonyosan helytartói rezidencia feltárásáról, fennmaradásáról van tudomásunk, abban azonban egyedülálló a Hadrianus palota, hogy innen ismerjük mind a negyven egymást követő helytartó kilétét, sokuk nevét a helyszínen, eredeti helyzetben megtalált oltárkövek őrizték meg. A romra ráadásul semmiféle város nem épült rá, ezért szinte háborítatlanul pihen a föld alatt. A bemutatása pedig csodálatos lehetőségeket rejt: míg Aquincumban a polgárváros életét, itt a helytartói pompát és luxust lehetne a látogatók elé tárni.”

A birodalom köveinek utóélete

Az, hogy a 2007-es szezonban a szondázó ásatás nem hozott a felszínre komolyabb római épületmaradványt, több tényezővel is magyarázható – állítja Havas Zoltán. Egyrészt csak a terület töredékén kutattak, másrészt pedig akadt jó néhány római faragott kő és mozaikdarab – csak éppen más korszakból származó leletek között. A 13-15. századi település maradványánál olyan leletek is előkerültek, amelyeket az egy évezreddel korábbi római romok „megdézsmálásával” építettek be a középkori épületekbe. Biztos tehát, hogy az egykori helytartói palotát és az azt ölelő épületeket a szigeten (mint ahogy az oly sok helyen megesett az ókori romokkal) kőbányaként használták hosszú időn át.

Valószínű, hogy miután a rómaiak a 3. század végén elhagyták a palotaegyüttest, az Óbudai szigeten – ahogyan az újkőkorban, vagy rézkorban is – csak időről időre telepedtek meg az emberek. A 11., majd a 13-15. századi falvak pusztulása után ismét hosszú ideig elhagyatott volt, Buda és Óbuda török uralom alóli felszabadítása után nem sokkal a Kissziget a Zichy-család tulajdonába, a Nagysziget a városéba került. 1766-ban a Kincstár visszavásárolta a Zichyektől a Kisszigetet, ám ezután még évtizedeken át jobbára csak földművelésre használták területet.

Az Első Dunagőzhajózási Társaságot 1829. tavaszán alapították meg jórészt angol vállalkozók – ám alapítói között ott volt Széchenyi István is, aki Angliából hozatott kotróhajót, hogy a sziget partjait a kikötésre alkalmassá tegyék. Az iparosodó Európában szükség volt új kereskedelmi útvonalakra, s mi lehetett volna alkalmasabb a célnak, mint a földrész legnagyobb folyója. Kezdetben csupán hajótárolásra használták a szigetet – miután Bécsnél erre nem volt igazán alkalmas partszakasz –, azonban a gazdasági élénkülés nem csak szállítási útvonalakat, hanem járműveket is igényelt. 1836 elején ezért a Társaság elhatározta, hogy hajókat is épít majd. Kibérelték a területet a gyár alapítására, a Kis- és a Nagysziget között feltöltötték a Dunát és így mesterséges öblöt alapítottak ki.

1836. október 18-án pedig vízre bocsátották az Árpádot – az első gőzhajót, amely a Hajógyári szigeten készült.

Fotók: Havas Zoltán (2), Kovács Olivér (5), Aquincumi Múzeum (1, 3, 4)

Hozzászólások

Az adventi koszorú története

Az adventi koszorú története

Honnan származik, és milyen szimbolikát közvetít az adventi koszorú?

Bronzkori sírok kerültek elő a tiszadobi Andrássy-kastély parkjában

Bronzkori sírok kerültek elő a tiszadobi Andrássy-kastély parkjában

Körülbelül 3000-3500 éves, a bronzkorból származó sírokat tártak fel a Jósa András Múzeum régészei a tiszadobi Andrássy-kastély udvarán.

Ebben a barlangban hallucinogén növényt fogyasztottak az őslakosok

Ebben a barlangban hallucinogén növényt fogyasztottak az őslakosok

A maszlag nevű növény elfogyasztva transzszerű állapotot okozhat.

A jövőben szabadon látogatható az ókori város

A jövőben szabadon látogatható az ókori város

Szaúd-Arábia a külföldről érkező turisták előtt is meg fogja nyitja a monumentális sírépítményéről ismert ókori Hegrát, a nabateus civilizáció régészeti helyszínét adta hírül az MTI.

Titokzatos tárgyat találtak egy gyermekmúmiában

Titokzatos tárgyat találtak egy gyermekmúmiában

A női portréval díszített egyiptomi múmia sokakat meglepett, hiszen egy ötéves lány testét őrizte.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket