Mikszáth Kálmán, a „könnyelmű ember”

1847. január 16-án a Nógrád megyei Szklabonyán született Mikszáth Kálmán, a 19. századi próza kiemelkedő alakja.

A jómódú falusi birtokos családban világra jött fiú a kor szokásához híven több helyen is jogászként dolgozott, ám néhány év múlva a biztos megélhetést nyújtó szakmát felcserélte az írásra. Meggondolatlannak tűnő lépése miatt ezt követően környezete csak „könnyelmű emberként” emlegette.

Írói pályája elején számtalan szakmai, anyagi valamint magánéleti nehézséggel kellett megküzdenie: Írásai nem arattak nagy sikert, adósságai csak gyűltek, pár napos korában meghalt gyermeke, majd felesége, Mauks Ilona is elvált tőle.

1878 után azonban sorsa jobbra fordult. Szegeden újságíró lett, három évvel később Pesten az Ország-Világ segédszerkesztője, 1881-ben pedig a Pesti Hírlapnál kapott állást. Ugyanebben az esztendőben megjelent a Tót atyafiak, majd egy évre rá A jó palócok című novelláskötete, melyek meghozták számára az oly régóta várt elismerést. Az olyan történelmi tárgyú munkái, mint A Szent Péter esernyője, A fekete város, Akli Miklós, A beszélő köntös, vagy a dzsentri világot ábrázoló A Noszty fiú esete Tóth Marival pedig tovább öregbítették hírnevét.

A szakmai sikerek után magánélet is rendeződni látszott: 1883-ban, hét évi különélés után, ismét nőül vette Mauks Ilonát, s kapcsolatukból három fiúgyermek született.

Mikszáth Kálmán, aki képviselőként a politikával is aktívan foglalkozott, 1910. május 28-án, 63 éves korában tüdőgyulladás következtében Pesten hunyt el.