Szent Margit, Jézus Krisztus jegyese

1242-ben a dalmáciai Klissza várában IV. Béla magyar király és Laszkárisz Mária bizánci hercegnő leányaként született Árpád-házi Margit. Még csak három éves volt, amikor a szülei, a tatárfenyegetés időszakában tett fogadalmukat teljesítve, a veszprémi Szent Katalin domonkos apácákhoz adták. Így Margit számára az apácák jelentették a családot.

Később a királyi pár a Nyulak szigeti zárdába átköltözött lányt hiába próbálta visszacsalogatni a világi életbe, Margit mindvégig hű maradt a rendhez. Hiába óhajtotta a lengyel király és II. Ottokár cseh király is nőül venni, Margit hajthatatlan maradt.

Szegényesen járt, hiszen szép ruháit szétosztotta a szegények között, betegeket ápolt, a legalantasabb munkákat végezte, és gyakran sanyargatta testét. Túlzott buzgalma gyakran olyan szembetűnő volt, hogy még elöljárói is mérsékletességre intették.

Végül a kemény munka, aszketikus életmód felemésztette egészségét: 1271. január 18-án, 12 napi kínszenvedés után a Nyulak-szigetén, amit később róla Margitszigetnek neveztek el, 29 éves korában elhunyt.

Halála után személye körül rövid időn belül kultusz alakult ki, sírhelye zarándokok célpontjává vált. IV. Béla lányának életét 14. század elején írásba foglalták, a szöveget 1510-ben Ráskay Lea domonkos apáca másolta kódexbe.

Noha Margit szentté avatását már 1271-ben bátyja, István kezdeményezte X. Gergely pápánál, a gyakorlatban évszázadokkal később, csak 1943-ban, XII. Pius pápa regnálása alatt került csak sor rá.