Az oroszországi „véres vasárnap”

1904-ben Oroszországban forradalmi hangulat bontakozott ki. A japán-orosz háború okozta terhek, a gazdasági nehézségek, továbbá a megoldatlan társadalmi problémák országos méretű elégedetlenséget váltottak ki. Nemcsak a parasztok, hanem a munkások is mozgolódni kezdtek.

1904-ben G. A. Gapon pópa vallásos köntösbe burkolva létrehozta a Pétervári Orosz Gyári és Üzemi Munkások Gyülekezetét, amely a rebellió helyett inkább békésebb mederbe terelte az indulatokat. A Putyilov-gyári munkások helyzetének jelentős romlása, valamint Port-Arthur elestének híre országos méretű engedetlenség kirobbanásához vezetett.

Miután a gyári munkások sztrájkja nem hozott eredményt, 1905. január 22-én Szentpéterváron egy békés szándékú sokezres munkástömeg Gapon pópa vezetésével a Téli palotához vonult, hogy az agrárreformot, népképviseletet, és jobb megélhetést követelő beadványát átadja II. Miklós orosz uralkodónak. A cár katonái azonban a Néva-kapunál feltartóztatták a félelmet keltően hömpölygő tömeget és tüzet nyitottak a fegyvertelenekre.

Noha a halálos áldozatok számát illetően a történészek a mai napig nem jutottak konszenzusra, annyi bizonyos, hogy az aznapi összecsapásokban több százan haltak meg. Az orosz történelemben „véres vasárnapként” ismertté vált esemény fegyveres összecsapások és tüntetések hosszú sorát indították el.

Az oroszországi helyzetet 1907 nyaráig sztrájkok, tüntetések, és a munkások részéről fegyveres ellenállás jellemezte. Csak Sztolipin miniszterelnökségét követően vesztettek lendületet a forradalmi erők.