Miért pont Mátyás lett a király?
1458. január 24-én Mátyást királlyá választják a Duna jegén. Hogyan sikerülhetett egy királyi kapcsolatokkal nem rendelkező köznemesi család sarjának ilyen magasra jutnia?
„Hunyadi János (1407 körül – 1456. augusztus) halálakor Magyarország királya V. László, aki gyakorlatilag nem tartózkodik Magyarországon, többé-kevésbé azt mondhatjuk, hogy III. Frigyes német-római császár foglya” – mondta el lapunknak Buzás Gergely, a visegrádi Mátyás Király Múzeum régésze.
V. László 1440-ben apja, Albert magyar, német és cseh király halála után született. Anyja Luxemburgi Erzsébet, Zsigmond király lánya volt. A csecsemőként magyar és cseh királlyá koronázott V. László gyerekkorától nagybátyja, III. Frigyes udvarában él. Magyarország felett pedig szinte korlátlanul a kormányzó, Hunyadi János uralkodott.
Amikor Hunyadi pestisben meghal, V. László azonnal bevonul Magyarországra, és át akarja venni a várakat. Hunyadi László azonban Nándorfehérvárat csak színleg adja át, valójában a király embereit nem engedi be a várba, sőt, fő támaszát, Cillei Ulrikot meg is gyilkolja. „Hunyadi László nyilvánvalóvá teszi, hogy apjának a kormányzói, kvázi uralkodói pozícióját kívánja megtartani” – magyarázza Buzás Gergely.
Nem marad el a megtorlás: amikor a Hunyadi testvérek óvatlanul Budára jönnek, Lászlót kivégeztetik, Mátyást pedig V. László fogolyként magával viszi Prágába. V. László azonban 1457. novemberében váratlanul meghal.
Ha a Duna nincs befagyva, lehet, hogy Mátyást nem választják királlyá
A Hunyadi család trónigénye László után Mátyásban folytatódott. „A Hunyadiak mögött nagyon széles párt állt, amely főleg a család familiárisaiból, azokból a köznemesekből tevődött össze, akik a Hunyadiak szolgálatában álltak. Azt mondhatnánk, hogy a fél ország tulajdonképpen az övék volt.”
Ennek a főleg köznemesekre épülő pártnak a vezére Szilágyi Mihály, ő Mátyás anyjának a testvére. Szilágyi mindent megtesz azért, hogy Mátyást kiszabadítsa. Nem pusztán önzetlenségből, V. László halála után ugyanis ő veszi át azt az igényt, hogy Magyarország kormányzója legyen. Mátyás ekkor 14 éves, joggal feltételezi Szilágyi, hogy az ifjú király nevében ő fog tudni uralkodni az országon, ahogy V. László nevében Hunyadi János tette. Ezért 1458 januárjára országgyűlést hív össze.
„Az országgyűléseket Pesten tartották a Rákos mezején – ezen a várostól északkeletre elterülő nagy síkságon sok ember elfért. A Szilágyi által összehívott országgyűlésnek kifejezetten az volt a célja, hogy Mátyást királlyá válassza. Ahhoz azonban, hogy valakit királlyá válasszanak, szükség volt az ország rendjeinek a beleegyezésére. Gyakorlatilag már Hunyadi János korában is ez két nagy párt, a köznemesi és a bárói csoport küzdelmét jelentette. A köznemesek élén Hunyadi örököseként Szilágyi Mihály, a bárók élén pedig az Újlakiak és a Garaiak álltak ebben az időben” – mondja a Mátyás Király Múzeum régésze.
Lényegében ennek a két pártnak a huzavonájáról szólt ez az országgyűlés. A bárók Budán voltak a palotában, a köznemesek Rákos mezején, a kettő között ott a Duna. Szilágyi Mihály emberei fegyveresen jelentek meg az országgyűlésen, gyakorlatilag egyértelművé tették, hogy itt most vagy megszavazzák Mátyást, vagy nem mennek haza. Meg is indultak a tárgyalások Szilágyi és a bárók között, és végül született megegyezés is: megállapodtak, hogy lehet Mátyás a király, azzal a feltétellel, hogy Garai László lányát elveszi feleségül. Azt a lányt, aki korábban Hunyadi László jegyese volt. Így került sor 1458. január 24-én a királyválasztásra a két tábor közti semleges területen – a Dunán, amely akkor épp be volt fagyva.
„Ha nincs ott a Duna, könnyen lehet, hogy Mátyást nem választják királlyá. A befagyott Dunán ugyanis át lehetett kelni, azaz Szilágyi seregei tulajdonképpen erődemonstrációt tarthattak. Így az a bárói párt, amely nem akarta igazán Mátyást királlyá választani, lényegében azt látta, hogy kiszolgáltatott Szilágyi embereinek, kénytelen volt belemenni a királyválasztásba. Ebből a szempontból igen fontos szerepet játszott a Duna befagyása Mátyás királlyá választásában.”
Fotó: Németh Dániel