Mikor válhatott valaki Magyarország törvényes királyává?

Magyarországon a XIV. század eleje óta nem tekintették azt törvényes uralkodónak, aki nem volt Székesfehérváron, az esztergomi érsek által, a Szent Koronával megkoronázva. Károly Róbert volt az első, aki addig küzdött, míg a három feltétel nem teljesült – így esett, hogy már harmadszorra koronázták meg, mire minden összejött.

Később ez még fontosabbá válik, különösen Nagy Lajos halála után, amikor lánya, Mária kerül az ország élére, amit az ország rendjei nem tekintenek igazán jó szemmel. Ráadásul a királynő később fogságba is kerül a délvidéken, így helyette az ország rendjei kezdenek el kormányozni. Ekkor születik meg az a fikció, hogy ha nincs király, akkor a korona uralkodik Magyarországon – ebből a kényszerhelyzetből származik a Szent Korona elmélet, amely aztán az újkorban továbbfejlődik.

Mátyás korában a koronának már olyan rangja van, hogy anélkül nem igazi a király. Nem csoda hát, hogy az ifjú uralkodó külpolitikájának elsődleges célja, hogy minél előbb valódi királlyá váljon, ehhez azonban a koronát meg kellett szereznie III. Frigyestől.

Történt ugyanis, hogy amikor Zsigmond király utódja, Albert meghal, akkor özvegye – Zsigmond lánya, Luxemburgi Erzsébet – épp csak megszületett fiát, V. Lászlót íziben megkoronáztatja Komáromban, néhány hónappal később pedig Fehérváron, majd a koronával együtt távozik az országból. A ceremóniához Kottaner Jánosné a koronát a királyné számára tulajdonképpen ellopja, azt ugyanis nem a király, hanem az ország rendjei őrzik, egész pontosan az Országgyűlés által kiválasztott koronaőrök vigyázzák a visegrádi várban.

Luxemburgi Erzsébet gyermekével és a koronával III. Frigyes német-római császár udvarába menekül. Frigyes különösen nagy becsben tartja a koronát, hiszen alkalom adtán az ő trónigényét fejezheti ki.

V. László halálával logikusnak tűnt, hogy III. Frigyes, mint a király legközelebbi rokona, –nagybátyja volt –, a magyar trón örököse a családból, ráadásul a korona fizikai valójában is nála volt. Frigyes tehát fellépett a magyar trón igényével, de néhány nyugat-magyarországi főúr kivételével senki nem akarta királlyá választani. Mivel Mátyásnak néhány év alatt sikerült megszilárdítania belpolitikai pozícióját, Frigyes reményei elszálltak, a koronát azonban továbbra is őrizgette.

Mátyás sok mindent megpróbált, hogy megszerezze, míg végül nyilvánvalóvá vált, hogy meg kell vásárolni, III. Frigyesnek ugyanis a pénzből soha nem volt elég. Kezdetben óriási összeget próbált kizsarolni, az első ajánlatok 200 ezer aranyforintról szóltak, végül a diplomáciai tárgyalásokat lefolytató Vitéz János az összeget lealkudta 80 ezer forintra.

Ezután kerülhetett csak sor a koronázásra 1464. március 29-én, amely végre Mátyás uralmát törvényessé is tette: Székesfehérváron, az esztergomi érsek által, a Szent Koronával. Az esztergomi érsek ebben az időben Szécsi Dénes, aki az ország egyik legelőkelőbb családjának leszármazottja volt – már önmagában az nagy presztízst adott Mátyásnak, hogy egy ilyen érsek is beleegyezett a királlyá koronázásába.

Szöveg: Szekér Szimonetta

Közreműködött: Buzás Gergely, a visegrádi Mátyás Király Múzeum régésze, művészettörténésze

Fotók: Németh Dániel