60 éve ölték meg Mahátma Gandhit

India egyik legnagyobb hatású politikusa, Mohandász Karamcsand Gandhi 1869. október 2-án született Porbandarban, Gudzsarát államban, apja Porbandar hercegség főminisztere volt. Gandhi hindu neveltetésben részesült, de hatott rá a dzsainizmus is. Alig 13 évesen megházasították, a frigyből négy fiú született.

Szülei akarata előtt meghajolva 1888-tól Londonban jogot tanult, bár ő inkább orvos akart lenni. Anyjának tett ígérete szerint hű maradt vallása előírásaihoz, az angol szokásokban való megmártózása kimerült pár kísérletben, például táncórákon való részvételben. Tanulmányai végeztével hazatért s kérvények írásával kereste kenyerét. 1893-ban elfogadott egy dél-afrikai állásajánlatot, s 1914-ig Afrikában maradt. Az ott élő nagyszámú indiai bevándorlót, az őt magát is ért atrocitások, megaláztatások nyomán, a faji megkülönböztetés elleni küzdelem élére állva alakította ki az erőszakmentes ellenállás politikáját, a szatjágrahát.

Az indiai politikai életbe 1919-ben, az amritszári mészárláskor kapcsolódott be, szót emelt a zendüléssel vádoltak ítélet nélküli bebörtönzése ellen. 1920-ban a függetlenségi mozgalom s a Kongresszus Párt vezetője lett, polgári engedetlenségi mozgalma bojkottálta a brit intézményeket és árukat. 1922-ben hat év börtönre ítélték. Amikor a párt kettészakadt, s szembekerültek a hinduk és muzulmánok is, éhségsztrájkkal fékezte meg az erőszakot. 1930-ban nagy tömeg kíséretében 400 kilométert gyalogolva a tengerhez vonult, tiltakozva a sóadó ellen. A mozgalom nyomán 60 ezer ember került börtönbe, de a sólepárlást 1931-re engedélyezték. A fogságban éhségsztrájkkal lépett fel az érinthetetlenek diszkriminációja ellen.

A későbbiekben eltávolodott pártjától, mert nem tartották hitelesnek az erőszakmentességről szóló elveit, s Gandhi azzal sem értet egyet, hogy a II. világháború idején a párt a függetlenség reményében támogatta a briteket. 1947-ben a korona egykori ékköve helyén két állam jött létre, a hindu India és a muzulmán Pakisztán. A két közösség közt összecsapások törtek ki, az egység elvesztését tragédiaként megélő agg politikus a falvakat járva próbálta békére bírni az embereket, majd ismét böjtbe kezdett.

A politikai hitvallása miatt hindu és muzulmán oldalon egyaránt ellenségeket szerző Gandhit egy hindu fanatikus, Nathuram Godse ölte meg 1948. január 30-án egy felvonuláson Delhiben. (A merénylőt és társát 1949 novemberében kivégezték.) Gandhi hamvait több urnába osztották szét, síremlékén állítólagos utolsó szavai a” He Ram”, vagyis az „Ó, istenem” olvashatók. Gandhi már életében kiérdemelte a Mahátma, vagyis a Nagy Lélek nevet, amelyet a világhírű író, Tagore adott neki.