A neander-völgyi csontleletek azonosítása

1857. február 4-én Herrmann Schaffhausen német antropológus értesítette a bonni természettudományi társaságot, hogy a néhány hónappal korábban érkezett ismeretlen eredetű csontok vizsgálati eredménye megszületett: primitív ősember leletről van szó, feltehetően a mai ember, azaz a Homo sapiens sapiens közeli őséről.
1856 augusztusában a Düsseldorf közeli Neander-völgyben két kőfejtő munkás egy sziklaüregben jelentéktelennek ítélt csontdarabokra bukkant. Csak akkor kezdtek nagyobb jelentőséget tulajdonítani a leletnek, amikor koponyát is találtak.
Johann Carl Fuhlrott természettudós, akihez a csontok kerültek, meg volt róla győződve, hogy emberi maradványról van szó, ezért a leletet alaposabb vizsgálatra elküldte a bonni egyetemre.
Franz Josef Mayer anatómus és Hermann Schaffhausen antropológus hónapokon keresztül vizsgálta a csontokat, az eredményről pedig 1859. február 4-én tájékoztatta a bonni természettudományi társaságot. A két, szakmájában elismert tudós úgy vélte, hogy egy primitív ősember leletről van szó, feltehetően a mai ember, azaz a Homo sapiens sapiens közeli őséről.
Noha korunk antropológusai a modern kutatási eredmények birtokában elismerik, hogy sok a hasonlóság a Homo sapiens és a Homo neanderthalensis között, az ember törzsfejlődésébe történő besorolása a mai napig heves viták tárgya.
Sokak szerint a neander-völgyi ősember az evolúciónak csak egy mellékágát képezi: körülbelül 130 ezer évvel ezelőtt jelent meg Európában, 35 ezer évvel ezelőtt pedig kihalt.