Hogyan száműzhetők a műanyagszatyrok?

Ha ma valaki Írországban tömött nejlonzacskókkal távozik a bevásárlóközpont pénztárjától, arra legalább olyan megvetéssel néznek, mint arra, aki ebsétáltatás közben nem szedi fel a kutyapiszkot, vagy értékes állati szőrméből készült bundában flangál a sétálóutcán.

Nálunk ilyen veszély még nem fenyegeti a szőrme- vagy kutyatulajdonosokat, hogy a nejlonzacskók „rajongóiról” ne is beszéljünk. Pedig úgy tűnik, nem is lenne olyan bonyolult elérni, hogy a nagy élelmiszerláncok ne osztogassák ingyen az 500 év alatt lebomló, ám akkor is mérgező darabokra hulló nejlonzacskókat.

Évi 42 milliárd műanyagszatyor

33 cent (több mint 100 forint) – ennyit kell fizetnie annak az írnek, aki a társadalmi megvetés ellenére mégis a nejlonszatyor mellett dönt. És 33 cent úgy tűnik, hogy ugyancsak megritkította az ilyen elvetemültek számát Írországban.

A témával foglalkozó egyik legnagyobb internetes portál, a reusablebags.com szerint évente 42 milliárd darab nejlonzacskót használunk el világszerte. Bár ez óriási számnak tűnik, a szatyrok az általunk termelt szemétnek mindössze 2 százalékát teszi ki. Ez utóbbi adat persze csalóka: a praktikusnak mondható, könnyű és jól összegyűrhető zacskók ugyanis vagy egyáltalán nem bomlanak le, vagy ha lebomlanak, akkor olyan részecskékre, amelyek megmérgezik a talaj vízkészleteit.

Az írek ráadásul abszolút körültekintően jártak el: a PlasTax-nak nevezett 2002-es törvény ugyanis a kereskedőnek megtiltja, hogy a vásárló helyett fizesse ki a nejlonzacskókra kirótt adót.

Szerencsére az ír példa többé-kevésbé fertőző: az év elején a világ egyik legnagyobb nejlonzacskó-előállítója, Kína jelentette be, hogy június 1-től, alig két hónappal a pekingi olimpia kezdete előtt, megtiltják a 0, 025 milliméter vékonyság alatti nejlonzacskók gyártását, forgalmazását és használatát, tekintettel a megszámlálhatatlan szeméthegyre, amelyek a nagyvárosok környékék kialakulnak, nem utolsó sorban a nejlonzacskóknak köszönhetően. A kínai pártvezetők egyben a lakosság figyelmébe ajánlják az újrahasználható bevásárlótáskák használatát.

Egy másik figyelemreméltó példa New York, ahol az élelmiszer-áruházakban biztosítani kell az egyszer használatos nejlonzacskók visszavételét, és a zacskókon ráadásul írásban fel kell szólítani a vásárlókat a nejlonzacskók visszavitelére.

A papírzacskó sem megoldás

Igaz, ez utóbbi megoldás talán a kevésbé szerencsések közé tartozik, hiszen a nejlonzacskók újrahasznosítása egyelőre nem megoldott, ráadásul egyes vélemények szerint igencsak költséges is. Így aztán a környezetvédők is jobban támogatják azokat a megoldásokat, amelyek vagy teljesen betiltják, vagy adókivetéssel büntetik az egyszer használatos táskák használóit és forgalmazóit.

Dél-Afrika, Kenya és Banglades mellett, az európai környezetvédelmi éllovas, Németország is adót vetett ki a nejlonzacskókra, ezzel fogva vissza azok használatát. Sőt, első amerikai városként San Francisco egyenesen betiltotta a nejlonzacskók forgalmazását.

Egyes vélemények szerint a nejlonzacskókat fel lehetne váltani papírzacskókkal: a reusablebags.com tájékoztatója szerint azonban egyáltalán nem károsítja kevésbé a környezetet a papírzacskó, mint a nejlonzacskó. Egyrészt hatalmas mennyiségű fát kell kitermelni hozzá, másrészt az sem megoldás, ha újrapapírból gyártják ezeket a táskákat, mivel az előállítás során felhasznált energia jócskán meghaladja a kőolaj-alapú nejlonzacskók előállításához felhasznált energia mennyiségét. A papírzacskók előállítása 70 százalékkal nagyobb mértékben szennyezi a levegőt, és 50 százalékkal jobban a vizeket, mint a műanyagszatyor-gyártás. Bár a nejlon újrahasznosítása sem olcsó, a papír újrahasznosításának költségei 90 százalékkal magasabbak, ráadásul a legújabb kutatások szerint a végső érv sem igaz ma már: a papír a közönséges hulladéktelepeken víz, fény és oxigén hiányában ugyanúgy nem bomlik le, mint a nejlonzacskó.

De a műanyagzacskók hátrányait is lehetne tovább sorolni. A vízpartokon a teknősök, egyes bálnafajok és vízi emlősök gyakran medúzának vélik a szél által a vízbe fújt zacskókat, és elfogyasztják azokat. Ugyanígy rengeteg kecske és tehén is elpusztul évente, mivel véletlenül megeszi a zacskókat. És végül a nejlonzacskók előállításához olajra van szükség.

Vissza a sokszor használatos textiltáskákhoz!