Mary Leakey, a nemzetközi hírű régész

1923. február 6-án Londonban született Mary Leakey, a 20. század egyik leghíresebb régésze és antropológusa. A művészcsaládban világra jött Mary őskor iránti szeretete már gyermekkorában megmutatkozott: a hosszas franciaországi tartózkodásaik alatt előszeretettel másolt nagyfokú pontossággal sziklarajzokat és barlangfestményeket.

A lány antropológia, valamint régészet iránti rajongása felnőtt korában is megmaradt. Egy ideig archeológiát és geológiát hallgatott az egyetemen, majd a száraz ismeretanyag helyett inkább terepmunkára vágyott. Dorothy Liddellnek köszönhetően részt vett egy devoni ásatáson, mely során először nyílt alkalma elmélyedni a feltárások izgalmában.

Még élete párját is a „kollégák” közül választotta. 1943-ban egy könyvillusztráció kapcsán ismerkedett meg a családos Luis Leakey cambridge-i régészprofesszorral, akivel szinte azonnal szerelmi viszonyba bonyolódott. Miután kapcsolatuk nyílt titokká vált, Luis hatalmas botrányok közepette elvált az éppen várandós feleségétől és feleségül vette Mary-t, akivel évtizedekre szóló afrikai expedícióra indult.

Afrikai tudományos kutatásaikat azonban sokáig csak a nélkülözés és a szakmai elismerés teljes hiánya jellemezte. A Leakey házaspár munkáját csak az 1950-es évek végétől koronázta siker.

1959 nyarán, amikor a tanzániai Olduvai hasadékban hominidák maradványainak tömegeire bukkantak, nevük világszerte ismertté vált, és a vulkáni üledékes rétegben megbújt fossziliáknak köszönhetően Mary-t befogadta a tudós társadalom. Innentől kezdve nem csupán Luis Leakey felesége volt, hanem Mary Leakey régész. A házaspár szakmai hírnevét csak tovább öregbítette az 1961-ben és 1964-ben ugyancsak az Olduvai hasadékban talált Homo habilis lelet.

Mary Leakey elszántságát és munkája iránti maximális elkötelezettségét mutatja, hogy az afrikai kutatásokat még a férje 1972-ben bekövetkezett halála után is folytatta. A több neves amerikai és angol egyetem által díszdoktorrá avatott Mary Leakey 1996-ban Nairobiban hunyt el.