Vészhelyzet a fenékpusztai madármentőhelyen

Darázsi Zsolt, a madártani egyesület zalai csoportjának titkára az MTI-nek nyilatkozva elmondta: ebben az évben minimálisra csökkentek a zöld szervezetek bevételi forrásai. A hazai pályázati lehetőségek megszűntek, európai uniós pályázatokon pedig az önerő hiánya miatt nem tudnak részt venni. Az egyesület tagjai a gazdasági szabályozások miatt nem végezhetnek megbízási munkákat, így csak a látogatók belépőjéből és a csoportvezetésből adódik némi bevétel.

A fenékpusztai, nemzetközileg is elismert gyűrűzőállomáson 1985 óta évente 80-90 faj 15-20 ezer példányát jelölték meg. A tavaszi és az őszi madárvonulás idején naponta végeztek gyűrűzést: a Balaton-parti nádast és a bokros területeket 12 darab, egyenként 12 méteres hálósorral fogták át. Részletes dokumentációt készítettek a meggyűrűzött madarak faji hovatartozásáról, életkoráról, tollazatáról. Feljegyezték, hogy milyen kondícióban vannak, melyik élőhelyet – bokrost, nádast vagy gyékényest – kedvelik leginkább. A visszafogások során következtetni tudtak a madarak vonulási útvonalára: így például bebizonyosodott, hogy a Kis-Balaton környéke nemzetközi madárvonulási pihenőhely.

Az egyesület tagjai az elmúlt évtizedekben segítették a fehérgólyát a fészekrakásában, költőládákat helyeztek ki a gyöngybaglyoknak, megvédték a rókáktól a partifecskék, gyurgyalagok, fekete gólyák és a hamvas rétihéják fészkeit. A látogatóknak a tanösvényeken a különböző odú- és etetőféléket, madárvédelmi berendezéseket, a kiállítóteremben pedig a tojás-, fészek-, csiga- és kagylógyűjteményt, a kitömött madarakat mutatják be.

A madármentőhelyen – az országban összesen 2-3 hasonló intézmény működik – évente 150 sérült madarat látnak el. Tavasszal, a fiókanevelés időszakában egyszerre 50-60 sérült, fészekből kiesett fiókát ápolnak.

Az egyesület gondozza a természetvédelmi nemzeti park 16 hektáros területét is, ahol a több évszázados legeltetés hatására megjelentek a taposástűrő, fokozottan védett növényfajok, mint például a pókbangó, vitézkosbor, agárkosbor, kardos madársisak, nádi boglárka. Az őshonos szürke marhák legeltetésével biztosítani tudják a növények életben tartását.

Darázsi Zsolt elmondta: a jövőben az eddigi végzett munkájuknak csak a töredékét tudják ellátni. Januárban megszűntették a kutatóbázison dolgozó három főállású alkalmazott munkaviszonyát, mert a bérüket nem tudták tovább fizetni. Ideiglenesen két önkéntes vállalta a madármentőhelyen lévő 30-40 sérült vagy áttelelő madár – gólya, bagoly, egerészölyv, varjú, vetési lúd – gondozását és a szürke marhák ellátását. A kutatóbázis éves bérleti díja és mentőhálók cseréje évente közel 300 ezer forintba kerül.

Kapcsolódó cikkeink: