Ne légy gonosz!

A probléma nem mai eredetű: évszázadok óta foglalkoztatja az emberi jellem kutatóit, a bölcselkedőket és a filozófusokat, hogy vajon milyen is az alapvető természetünk? Tökéletesen önző vagy inkább együttműködésre hajlamos? Az evolúciós szellemnek megfelelően csak önös érdekeinket tudjuk szem előtt tartani, vagy inkább az altruista vonások dominálnak az emberi természetben? Egyesek szerint a kérdés megválaszolása ugyancsak sok akadályba ütközik, mások pedig azt hangsúlyozzák, hogy mindkét tulajdonság alapvető emberi tulajdonság. Ahogy a német filozófus, Immanuel Kant fogalmazott, az embert alapvetően a „társiatlan társiasság” jellemzi, azaz egyszerre társas és önző lény.

Mohóság mindenek felett?

Az önérdek mindenek fölé helyezését, a kegyetlen versenyt sokáig a kapitalizmus szellemével is azonosították: sok nagyvállalat hitte, hogy magáévá kell tennie ezt a típusú evolúciós szellemiséget ahhoz, hogy sikeres legyen, hogy versenytársai fölé tudjon kerekedni.

Clinton Free és Norman Macintosh, az ontariói Queen’s University School of Business két kutatója két amerikai nagyvállalat, az időközben botrányos véget ért Enron és a sikersztorik kedvenc főszereplőjévé avanzsált Google szervezeti kultúráját hasonlította össze pszichológiai szempontból, és talán nem meglepő módon, tudományos módszerekre hivatkozva állítják, hogy a valóban sikeres kapitalista szellemiséget a Google jelmondata tükrözi a legjobban. A „Don’t be Evil!” (azaz: Ne légy gonosz!) vezérelv szerint működő vállalat ezidáig úgy tűnik, valóban sikeresebb, mint az evolúciós kiválasztódási elvet követő Enron.

Önző gének a kapitalizmusban

A kutatók szerint az Enron az 1996-ban elnökké választott Jeffrey Skillingnek köszönhette vesztét. Skilling ugyanis radikálisan átalakította az energetikai nagyvállalat működési rendszerét. Az új elnök hű maradt régi elveihez: a Harvard Egyetem végzett Skilling kedvenc könyve a hetvenes évek egyik legvitatottabb tudományos bestsellere, az Önző gén (Richard Dawkins), amelyet ráadásul sajátos szellemiségben olvasott. Skilling szerint az evolúció, de bármilyen fejlődés is csak a gyilkos versenyen és az egoizmuson keresztül valósulhat meg. Ennek szellemében bevezetett a vállalatnál egy osztályozási rendszert: a dolgozókat a főnökeik értékelik egy skálán, hogy aztán a rossz jegyet szerzettektől megszabaduljanak, a jó jegyekkel rendelkezőket pedig előléptessék.

A rosszul teljesítők fényképét kitették a vállalat belső hálózatára, azaz állásuk elvesztése mellett a megaláztatástól is félniük kellett. Nemsokára azonban ez az evolúciós egoizmuson alapuló teória súlyos következményeket vont maga után: az alsó és középvezetők üzletelni kezdtek az osztályzatokkal, kialakult a kegyeltek rendszere, és az egész vállalat önző érdekekre figyelő és gyakran az igazságot is eltakaró egyénekre hullott, ahelyett, hogy csapatként lépett volna fel.

A családias Googleplex

A kanadai kutatók nem meglepő módon a Google-ban találták meg a pszichológiai szempontból az Enron ellentétjének tekinthető mintavállalatot. A jelmondat mellett a Google azért is válhatott sikeressé, mert horizontális viszonyokon alapul: a beosztottak csak jót tudnak mondani a Googleplex-ről, ahol a munka mellett (néha közben is) pihenhetnek, kikapcsolódhatnak különféle társas játékok segítségével, és ahol a főnökeik családias hangulat megteremtésén fáradoznak.

A beosztottaknak ezen túlmenően munkaidejük 15-20 százalékában biztosítják, hogy teljesen önállóan dolgozzanak, egészen pontosan új megoldásokon, projekteken gondolkozzanak. A bizalmi viszony kialakításának szükségessége ma már valóban minden menedzsertankönyv alaptételévé vált, így a kutatók tulajdonképpen biztosra mehettek a végeredmény tekintetében.