2060-ban lesz az utolsó sport-világrekord

Kétségkívül szépen fénylik egy arany, legyen szó bármilyen sportversenyről, ám az is igaz, hogy gyémántként is csilloghat, ha a hosszútávfutó, a sprinter vagy éppen 200 méteres síkfutó egyben új világcsúcsot állít fel. Az 1970-es évektől kezdve már komolyabban foglalkoztatta a sport területén dolgozókat, hogy vajon meddig lehet feszíteni a húrt? Meddig lehet újabb és újabb rekordokat felállítani? Vajon hol van a határ, amelyet immáron nem képes átlépni az ember? Nos, francia kutatók most egy meglepő módszerrel próbálták bebizonyítani, hogy némely sportágban már húsz év múlva sem leszünk képesek megdönteni a felállított világcsúcsot.

Egyre kisebb a különbség a világcsúcsok között

Jean-Francois Touissaint, a francia Institut de Recherche Biomédicale et d’Épidémiologie du Sport (IRMES) kutatója arra a megállapításra jutott, hogy 2060 lesz az utolsó év, amikor még egyáltalán képesek lehetünk arra, hogy megdöntsük egyik vagy másik sportágban az addigi világrekordot. Mindezt egy olyan kutatásra alapozzák, amely során az újkori olimpiákon felállított több mint 3200 világcsúcsot vették górcső alá. Nem az ember fizikai teljesítőképességét vizsgálták, nem azt kutatták, vajon mi az, amit még kibírhat az ember, és nem arra keresték a választ, hogy biológiailag melyik az a pont, amely feltételezhetően a végpontot jelenti majd, hanem matematikai-statisztikai módszereket alkalmaztak kutatásuk során.

A Touissant vezette kutatócsoport azt figyelte meg, hogy a világrekordok felállítása és azoknak időpontjai pontosan leírhatók egy exponenciális görbével. A görbét továbbrajzolva pedig megjósolható, hogy mikor láthatunk utoljára világversenyen csúcsdöntést. A rekordgörbe egyébként szinte minden sportágban hasonlóképpen írható le: kezdetben, a múlt század elején egymás után döntötték meg a rekordokat, ráadásul úgy, hogy jelentős különbség mutatkozott az egyes csúcsok között. Az idő előrehaladtával aztán a görbe lassan kezdett ellapulni, hogy mára szinte vízszintessé váljon: a korai időszakhoz képest viszonylag ritkának mutatkoznak az amúgy is minimális különbséggel felállított világrekordok.

A két világháború visszavetette a sportteljesítményt

A helyzet persze némileg bonyolultabb: a két világháború, de talán még inkább a második világháború miatt gyakorlatilag minden sportágban két exponenciális görbe mutatja legjobban a rekordokat. A világháború alatt és közvetlenül utána, a rossz táplálkozás és az ideálisnak nem nevezhető körülmények miatt kezdett ellapulni a görbe (viszonylag ritkák voltak a világrekordok), hogy aztán a második világháborút követően, és még inkább a 60-as évektől ismét meredeken induljon el lefelé (gyakori csúcsbeállítások nagy különbségekkel). Az intenzívebb edzésmódszerek, a megfelelő táplálkozás hatása, és talán nem utolsó sorban a doppingmódszerek fejlődése egyértelműen kimutatható. Ez utóbbi miatt egyébként azt is várhatnánk, hogy gyakoribbak a csúcsfelállítások, ám az emberi teljesítőképesség csak korlátozott mértékben javítható, ahogy ezt a görbe is jól mutatja.

Toussaint azt állítja, hogy a 100 méteres férfi síkfutás rekordja 9, 726 másodpercnél fog megállni (a jelenlegi csúcs 9, 74 másodperc), a férfi maratont pedig 2 óra 3 perc 8 másodperc alatt tudja majd valaki lefutni – ez alá nem fognak kerülni a sportolók. Nagyobb teljesítményjavulás várható azonban például a női maratonban, ahol 2045-re érik el a teljesítőképességük 99, 95 százalékát a nők, de a női 1500 méteres síkfutásban már 1998-ban elérték ezt a szintet.

400 m női vegyesúszás (Forrás: IRMES)

A rekordfelállításokkal és a szintidőkkel kapcsolatban kissé más véleményen van két holland kutató: John Einmahl és Jan Magnus, a tilburg-i egyetem professzorai szintén matematikai módszerek (elsősorban a határérték-elméletre) támaszkodva azt állítják, hogy a 100 méteres síkfutás világrekordja még a 9, 29 másodpercet is elérheti, a 200 méteres férfi síkfutásé pedig a mostani 19, 32 másodperces rekord helyett akár 18, 63 másodperc is lehet. A gerelyhajítóknál is jelentős ugrás várható még: a holland kutatók szerint 106, 5 méter lesz az utolsó világrekord (a mai 98, 48-al szemben).