Vak Béla király halála
1141. február 13-án tízévi országlás után meghalt II. Vak Béla magyar király. A szerencsétlen sorsú uralkodót édesapja mellett Fehérváron temették el.
Az 1096-ban hatalomra került Könyves Kálmánnak uralkodása alatt többször is szembe kellett néznie testvére, Álmos trónkövetelő igényeivel. I. Géza kisebbik fia ugyanis sohasem adta fel azon vágyát, hogy magyar király legyen.
Kálmán végül a folyton próbálkozó herceget drasztikus eszközökkel fékezte meg, amiről a Képes Krónika a következőképpen ír: „A király elfogta a herceget meg kisded fiát, Bélát, és megvakíttatta őket; azt is meghagyta, hogy a kisded Bélát heréljék ki. De aki megvakíttatta, félt Istentől és a királyi nem kihalásától: kutyakölyköt herélt ki, és annak heréit vitte a királynak …”
A megcsonkított család ezt követően hosszú éveken át a világtól elzártan, Dömösön élt. Helyzetük csak Álmos fiának, II. Istvánnak az uralkodása alatt javult. István, aki maga mellé akarta állítani Álmos főembereit, jóindulata jeléül Bélát 1129-ben a királyi udvarba vitette, és feleségül adta hozzá a szerb fejedelem lányát, Ilonát, s Tolnán otthont teremtett számukra.
1131-ben aztán váratlan fordulat történt: a gyakran betegeskedő, utód nélküli II. István halála után Bélát magyar királlyá koronázták. Béla testi fogyatéka miatt viszont csak megbízható támogatók, köztük határozott felesége, segítségével tudott kormányozni.
Miután Béla hatalomra került, nyomban előkészítette a Kálmán-párti vezetők elleni bosszút. Ilona királyné kezdeményezésére Aradon gyűlést hívott össze, ahol a tömeget ráuszította az Álmos és saját maga megvakításában bűnösnek talált főurakra: összesen 68 hitszegőt öltek ott meg.
Béla azonban sohasem tudta feldolgozni vakságát és az ezzel járó korlátokat, ezért élete vége felé egyre többet ivott. „Miután az ország megerősödött kezében, borivásra adta magát. Udvari emberei hozzászoktak, hogy mindent megkaptak a királytól, amit részegségében kértek tőle, és amire a király kijózanodott, vissza már nem vehette.”-olvashatjuk a Képes Krónikában.
A mintegy tíz éven át uralkodó II. Vak Béla 1141. február 13-án hunyt el. A szerencsétlen sorsú uralkodót édesapja mellett Fehérváron temették el.