Fischer Mór, a herendi porcelángyártás felvirágoztatója

A Bakonyban megbújó Herenden található Magyarország legrégebbi porcelángyára, amely tökéletes klasszikus porcelánjainak köszönhetően már a dualizmus korában világhírnévre tett szert.

A porcelángyár múltja egészen az 1820-as évekig nyúlik vissza, amikor a soproni származású, kártya-edényfestő Stingl Vince Herenden porcelánmanufaktúrát alapított. Stingl, aki alapvetően kőedényeket készített, porcelán előállításával is kísérletezett.

Az igazi áttörést azonban Fischer Mór tőkéstársulása hozta meg. Mivel a kézműves megfelelő tőke hiányában állandó anyagi gondokkal küszködött, a tatai származású vállalkozó 1839-ben betársult a manufaktúrába.

A herendi gyár Fischer Mór irányítása alatt európai hírnévre tett szert. Miután sikerült megfelelő keményporcelánt előállítani, a tökéletesség és a minőség a herendi porcelángyártás védjegyévé vált. Fischer, aki 1840-től egyedüli tulajdonosa volt a gyárnak, 54 porcelánfestőt, köztük számtalan külföldit alkalmazott a művészi és üzleti siker érdekében.

Az 1851-es londoni, valamint az 1867-es párizsi világkiállításon begyűjtött elismeréseknek köszönhetően a vagyonos magyar embereken kívül európai uralkodóházak tagjai is csatlakoztak a herendi porcelánmanufaktúra vevőköréhez: a megrendelők között a Rotschildek, Esterházyak, Batthányak mellett Viktória angol királynő, Eugénia francia császárné, II. Sándor orosz cár, I. Ferenc József Habsburg uralkodó, valamint Miksa mexikói császár nevével is találkozunk.

A herendi porcelángyártás diadalmenetét csak az 1870-es években Európa-szerte érezhető gazdasági válság akasztotta meg. Egyre kevesebb lett a megrendelés, ami Fischer Mór és fia között feszültséget okozott. Míg az öreg Fischer a herendi porcelánok művészi jellegét kívánta erősíteni, addig fiai a tömegtermelés fontosságát emelték ki.

Fischer Mór 1880. február 15-én bekövetkezett halála után a Fischer Sámuel vezette gyár modern üzletpolitikára hivatkozva kevésbé igényes tömegáru gyártásába kezdett. Az újítás azonban nem sok szerencsével járt: a „modern” herendiek nem tudtak versenyre kelni a keresett cikkek közé tartozó, olcsó cseh porcelánáruval.

Végül a kölcsönök állandó szorításában élő Fischerek 1884-ben a gyár eladása mellett döntöttek. A gyár 12 éven át az állam tulajdonában volt, majd 1896-ban Fischer Mór unokája, Farkasházy Jenő visszavásárolta és ismét felvirágoztatta nagyapja egykori üzemét.

Noha a porcelángyár vezetésének és dolgozóinak az elmúlt évszázadban számtalan nehézséggel kellett szembe néznie, a „herendik” mit sem veszítettek értékükből és minőségükből. Az 1948-ban állami tulajdonná nyilvánított, majd 1993-ban privatizált Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. szinte minden esztendőben előrukkol esztétikai csodákkal.