A zárai béke megkötése

2008.02.18.Peter Bertus-Barcza

National Geographic Magyarország

1358. február 18-án I. (Nagy) Lajos magyar király Zárában békét kötött Velencével. A több éven át tartó háborúskodást lezáró megegyezés alapján Dalmácia magyar fennhatóság alá került.

Nagy Lajos uralkodása alatt a magyar királyság és Velence több éven át folytatott egymással elszánt küzdelmet Dalmácia birtoklásáért. Miután az 1340-es évek első felében több dalmát város is behódolt Lajos királynak, Velence háborút indított az egyik legjelentősebb település, Zára ellen.

Lajos hiába sietett Zára felmentésére, a magyar csapatok 1346-ban olyan sorsdöntő vereséget szenvedtek, hogy az Anjou uralkodó az adott helyzetben jobbnak látta elismerni Velencének a dalmát városok feletti uralmát, s Dalmáciáról ideiglenesen lemondva, 1348-ban nyolc évre fegyverszünetet kötni.

1356-ban, a fegyverszüneti megállapodás lejártát követően, a magyarok ismét megpróbálkoztak Velence legyőzésével. A második velencei háborút Lajos sokkal alaposabban készítette elő: nem csak a pápa beleegyezését szerezte meg, hanem szövetségeseket is gyűjtött maga köré. A hónapokon át tartó csatározásokat végül siker koronázta, a Lajos által vezetett csapatok térdre kényszerítették a győzelmében önhitten hívő Velencét.

Nagy Lajos dénárjai

Az 1358. február 18-án született zárai béke értelmében Velence elismerte Magyarország Dalmácia feletti uralmát, és a két fél együttesen biztosította a dalmát városok számára a szabad kereskedelem jogát.

A zárai békét követően a két hatalom jónéhány évig békében élt egymással.

Újabb összetűzésekre köztük csak az 1370-es években került sor.