Lesz-e csillagháború?

Kétségkívül a hadtudomány egyik alaptétele, hogy a hadszíntéren ahhoz, hogy helyzeti előnyhöz juttassuk csapatainkat, először mindig a legmagasabb pontot kell elfoglalni. Egy ókori kínai hadvezér, Szun-cu Kr.e. 500 körül nem véletlenül írta meg az utódok számára, hogy sohase intézzenek támadást olyan csapatok ellen, amelyek magaslati ponton várják az összecsapást. A Háború művészete című könyvében azt tanácsolja, hogy inkább próbálják meg lecsalogatni az ellenséget a magasból, és a sík terepen csapjanak össze, különben komoly veszteségek érhetik a saját hadsereget. Nos, úgy tűnik, hogy ezt az ókori elvet a kínaiak máig komolyan veszik.

Arrogáns űrpolitika – de nem marad el a válasz sem

Való igaz, hogy az amerikai elnök 2006 októberében meghirdetett nemzeti űrpolitikája (National Space Policy) nem sok teret enged a feltörekvő nagyhatalmaknak az űrben. Az irányelvek szerint az Egyesült Államok saját védelme érdekében igényt tart az űrre, és nem ismeri el azokat a követeléseket, amelyek különféle szerződésekkel vagy egyezményekkel korlátoznák az USA-t az űr használatában, sőt egyenesen megtagadja az Egyesült Államokkal ellenséges államoktól azt, hogy azok is kényük szerint kísérletezgessenek a világűrben.

Egy évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy nem marad el a 21. század másik nagyhatalmának, Kínának a válasza erre a sokak számára arrogánsnak tűnő hozzáállásra: 2007 elején az amerikai tudósok legnagyobb meglepetésére Kína bejelentette, hogy lelőtte egyik időjárásfigyelő műholdját. Ez azért okozott zavart az amerikai szakemberek körében, mivel nem feltételezték, hogy Kína képes a szatellitek magasságába megfelelő precizitással rakétát juttatni.

Hogy pontosan milyen technológiát alkalmaztak is a kínaiak, azt azóta sem hozták nyilvánosságra, ám az Egyesült Államok számára – néhány katonai szakértő szerint – a kínai műholdkilövés legalább olyan fajsúlyos dolog volt, mint amikor 1957-ben az Szovjetunió fellőtte a Szputnyikot. Márpedig ez utóbbi eseményt követően igen heves űrverseny kezdődött, szakértők nem véletlenül óvnak egy hasonló rivalizálás kialakulásától.

Veszélyes hulladékok

Józanul megfontolva azonban mégsem valószínű, hogy a közeljövőben űrháború törjön ki – derül ki a Scientific American tudományos-ismeretterjesztő havilap összeállításából. Ennek több oka is van, ám kétségkívül a legfontosabb az, hogy az űrháború során keletkezett roncsok és hulladékok nagy mértékben veszélyeztetnék azokat a polgári műholdakat is, amelyek ma alapvető és nélkülözhetetlen részét képezik a világgazdaság működéséhez szükséges telekommunikációs eszközöknek.

A külső behatásokra igen érzékeny műholdak sérülései megbéníthatnák a világ egyes pontjai közötti kommunikációt, tönkre tehetnék a különféle navigációs rendszereket, és a világgazdaságot egyes vélemények szerint az 1950-es szintre vethetnék vissza.

Másrészt a modern hadviselés számára is elengedhetetlenek ezek a műholdak: fontos szerepet töltenek be a katonai tervezésben, egy esteleges nukleáris támadás előrejelző rendszereként pedig képesek lehetnek időben információt juttatni a megtámadott állam vezetői számára. Ha ezek a szatellitek egy űrháború folyamán működésképtelenné válnának, csökkenne a nagyhatalmak biztonságérzete is, ami a világpolitikai stabilitást szintén veszélyeztetné.

Tetemes pénzbe kerül

Nem véletlen, hogy a tavalyi kínai akció komoly aggodalmakat szült a NASA vezetőiben: csak az FY-1C szatellit kilövése közel 2000 darab baseball labda méretű, valamint további 150 ezer egy centiméternyi roncsdarabot repített szét a világűrben, komolyan veszélyeztetve ezzel az ott tartózkodó műholdakat és egyéb űrjárműveket. A földi monitorokról viszont az 5 centiméternél kisebb tárgyak nem észlelhetőek, így az FY-1C darabjai nagyon komoly károkat tudnak okozni a még működő műholdakban.

A józan megfontolások egyértelműen egy esetleges űrháború elkerülése mellett szólnak, annál is inkább, mivel az űrprogramok és az űrfegyverek kifejlesztése hihetetlen sok pénzt emészt fel: egyes becslések szerint egy földi irányítású, ám űrbéli tükrök áttételei segítségével irányított lézerfegyver kifejlesztése elérheti a 60 milliárd dollárt, de a kinetikai alapú elfogórakéták kifejlesztése sem kerülne kevesebbe, mint 3 milliárd dollár.