Munkácsy Mihály élete

1844. február 20-án a kárpátaljai Munkácson Lieb Mihályként született a 19. századi magyar festészet kiválósága. A vagyontalan kispolgári családban világra jött fiú korán árvaságra jutott, így édesanyja rokonai, a Reök család nevelte fel.

Az ügyes kezű Munkácsy-t gyámja, Reök Antal eredetileg asztalosinasnak szánta, azonban a Szamossy Elek vándorfestővel történő találkozás meghatározó fordulat lett életében.

Miután Szamossy elindította a művészi pályán, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat segítségével rendszeresen tanulmányozhatta a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárát, majd hat hónapon át tanulhatott a bécsi Képzőművészeti Akadémián, a neves Karl Rahl vezette osztályban. 1865 júliusában azonban a tandíj befizetésének elmulasztása miatt kizárták az akadémiáról.

A későbbiekben Münchenben és Düsseldorfban egyaránt tanult Munkácsy első jelentős sikereit az Ásító inas és a Siralomház című képeivel érte el. Ezt követően nem csak anyagi gondjai szűntek meg, hanem ifjú kora ellenére Európa-szerte híres festő vált belőle. Az 1873-as bécsi világkiállításon bemutatott Éjjeli csavargók és a Köpülő asszony a szakma elismerését is meghozta.

Karl Sedelmeyerrel, a 19. század legjobb műkereskedőjével kötött szerződés után tíz éven át a legfoglalkoztatottabb festők közé tartozott. Ebből az időszakból származnak a Milton, a Krisztus Pilátus előtt, vagy a Golgota óriásképei is.

Az 1890-es évek elején azonban a munkakedve visszaesett, és a betegség is egyre inkább elhatalmasodott rajta. Nem csak látásának romlása, hanem a rátörő idegrohamok is megnehezítették mindennapjait. Amikor 1897-ben rátámadt az egyik hűséges inasára, az endenichi idegszanatóriumba szállították, ahol 1900-ban bekövetkezett haláláig élő halottként töltött három évet.