Lubbe, a Reichstag felgyújtója?

1933. február 27-én Berlinben elfogták Marinus van der Lubbet, a baloldali érzelmeiről ismert holland munkást, akit a nácik a birodalmi gyűlés épületének felgyújtásával vádoltak meg. A huszonéves fiú hónapokkal később hazaárulásban és szándékos gyújtogatásban bűnösnek találtatott, és guillotine általi halálra ítélték.
Miután Hindenburg köztársasági elnök 1933. január 30-án a koalíciós kormány élére Adolf Hitlert nevezte ki, a hatalom csúcsára került Führer március 5-ére mindent eldöntő szavazást írt ki. A nemzetiszocialistákra azonban komoly veszélyt jelentett a potenciális ellenfélnek számító baloldal, ezért a nácik számára létfontosságúvá vált a kommunisták kiiktatása. Erre kínált kiváló lehetőséget a birodalmi gyűlés épületének felgyújtása, s az azután indított kirakatper.
A Hermann Göring SA vezér által megszervezett gyújtogatást a kommunistákra fogták, s a Reichstag-tűz napján, 1933. február 27-én, 21 óra körül elfogták a főbűnösnek kikiáltott, baloldali érzelmeiről ismert, holland származású munkást, Marinus van der Lubbet.
Az ügy kapcsán a 24 éves fiún kívül még négy másik kommunista vezért is börtönbe vetettek, nekik azonban a Reichstag kiégésének időpontjára megdönthetetlen alibijük volt, így a hatóságok kénytelenek voltak őket szabadon engedni.
A komoly pszichés zavarokkal küzdő Lubbének viszont nem volt ilyen szerencséje: néhány hónappal később Lipcsében hazaárulás és szándékos gyújtogatás vádjával bíróság elé állították, s guillotine általi halálra ítélték. Az anarchista ifjút 1934 januárjában kivégezték, és Lipcse egyik temetőjének jeltelen sírjában helyezték örök nyugalomra.
Lubbe testvére azonban sohasem nyugodott bele bátyja ártatlanul történt elítélésébe, s az ő elszánt kitartásának is nagyban köszönhető, hogy 2007. december 6-án a német főügyészség annulálta az évtizedekkel korábban hozott ítéletet.